2013. január 24., csütörtök

24.Bécs

..
 A csomagjaink is ott voltak már mellette így csak be kellett szállnunk egy nagy fekete kocsiba. 
-Peet beszélhetnénk.-szóltam közbe.
-Persze-fordult felém.
-Ezelőtt a parkban valamit el szerettél volna mondani, csak megszakítottak. Miről volt szó?-kérdeztem.
-Tara, az az igazság, hogy én hamarosan elköltözöm, elmegyek.-állta a tekintetem.Mélyen egymás szemébe néztünk, majd én lesütöttem a szemem és magam elé néztem. Hűvös keze hozzáért az enyémhez.

-Tara, tartani fogjuk a kapcsolatot-szorította meg az ujjaim. Én csak elmosolyodtam, eddig mindenkivel megszakadt a kapcsolatom, aki ezt mondta nekem. 
-Persze-fordultam felé.
Megfogtam a telefonom, előhalásztam a táskámból a fülhallgatóm és teljesen elmerültem a dalok sokaságában. Az út további részén a mellettünk elsuhanó fény foszlányokat figyeltem.
Az út a repülőtérről a hotelig egy óra lehetett. Este hét körül begurult a telepjáró a hotel elé, ahol természetesen egy két paparazzo várt minket. Peet szállt ki elsőnek, aki gyors megkerülte az autót és kinyitotta nekem az ajtót. Ezzel sikerült elterelnie a fotósok figyelmét és így nagy feltűnés nélkül Niallnek sikerült befutnia az ajtón. A szeptemberi szellő hatására végig futott a hideg a hátamon és összébb húztam a farmer kabátomat. Megtanultam már, hogy ilyenkor a legjobb, ha felteszed a napszemüveged így nem zavarja a szemed a sok vakuvillogás.
Peet erősen magához fogott, hogy ne tudjanak minket elszakítani, majd a bejárat felé vitt.
-Sel is ebben a szállodában van?-kérdeztem a liftbe szállva.
-Nem, vele csak holnap találkozol. De semmiképpen ne beszélj vele, van egy meglepetésem neki-kacsintott.
Niallel egy lakosztályt kaptunk, de persze külön-külön szobával. Mivel Ő kijelentette, hogy elfáradt elmegy aludni, Peettel ketten maradtunk.
-Szóval mi az a nagy meglepetés?-kérdeztem.
-Eddig úgy van, hogy én leszek Sel kísérője a bálon. De arra gondoltam, ha már úgyis ott lesztek Niall is lehetne. Szerinted?-állt meg előttem.
-Hm, nem rossz ötlet. Holnap megbeszélem Niallel és írok, rendben?-dobtam le magam a kanapéra.
-Annyi a dolga, hogy a lépcsősor aljára áll mikor bemondják Sel nevét-válaszolta.-De legkésőbb fél kilencig érjetek oda, és addig meg ne lásson titeket.-nevetett.
-Rendben, nem fog-kacsintottam.
-Veled mi van mostanság?-ült le mellém a kanapéra.
-Mostanában sokat veszekedtünk Harryvel, csak ezen kattogok mindig. Pénteken is egy divatbemutatóra megy, egy barátnőjéhez-csináltam macska körmöt a kezemmel.
-Féltékenykedünk, féltékenykedünk?-bökött oldalba.
-Nem, dehogy. Csak idegesít, hogy én nem lehetek ott-mondtam.
-Aha, szóval igen-nevetett.
-Ez nem vicces-néztem rá mérgesen, vagyis csak próbáltam, mert megláttam ahogy nevet és nekem is nevetnem kellett.
-Te végülis miért mész el és hova?-tértem magamhoz.
-Vissza Spanyolországba-fejezte be Ő is a kacarászást.
-Nem vagy éhes?-váltottam témát. Nem szeretek ilyen dolgokról beszélni, majd magamban elrendezem, hogy egy újabb barát megy el.
-Rendelek valamit-nyúlt a telefon felé és megnyomta a szoba szerviz gombot.
Rendelt vagy nyolc féle kaját. Volt taco is, természetesen Harry jutott eszembe róla. Eszméletlen! Betettünk egy filmet is aminek valami szomorú vége volt. Próbáltam nem sírni, de sikerült, ez sem szokott előfordulni velem. Peet persze egyszerre megvigasztalt és megígérte, hogy ilyen filmet soha nem nézünk többet.
-Hány óra van?-kérdezte.-Mert Selnek azt mondtam, hogy elmegyek futni, bár szerintem már bealudt, de inkább elindulok, mert valahogy ki is kell magam magyarázni.-ölelt meg aztán kilépett a sötétbe.
-Jó éjt, holnap találkozunk-intettem neki.
-Jó éjt-intett vissza.

***

-Niall kellj fel!-tártam ki az ablakokat.
-Miért hány óra?-dörzsölte meg a szemét.
-Pont annyi, hogy kikelj végre az ágyból. Van reggeli az ebédlőben-még be sem fejeztem a mondatot, de már sehol sem láttam. Egy dolog az alvásnál és a lustálkodásnál, amit jobban szeret az az evés.
Mire kiértem a konyhára Niall már megette az egész tál palacsintát és épp az üvegből itta a narancs levet, majd amikor teljesen kiürült megrázta majd elégedetten hátradőlt a széken.
-Ú sajnálom, neked is akartam hagyni-törölte meg a száját.
-Nyugi, elővigyázatosságból ettem már-borzoltam össze a szőke tincseit.
-A hajam tabu téma-borzolta össze az enyémet is.
-Na menj és szedd elő mit veszel fel a bálon, mert nem szeretném, hogy kapkodnunk kelljen. Apropó bál. Peet üzeni, hogy te leszel Sel párja, csak oda kell állnod a lépcső aljára mikor jön le-szóltam vissza, miközben a szobám felé igyekeztem.
-Meglepetés?-kérdezte vissza.
-Igen-nyitottam ki a bőröndöm.
Tegnap hamar elaludtam így nem volt időm kipakolni. Szépen felakasztottam minden ruhámat a fogasra majd beraktam a szekrénybe. Elrendeztem a cipőimet, majd a még otthon kiválasztott rózsaszín ruhámat és a magassarkúmat az ágyra helyeztem. 
Niall épp akkor rontott be a szobámba és szokásához híven egyszerre az ágyra dobta magát. Vagyis csak akarta, mert én elálltam az utat.
-A-a-mutattam az ujjammal.
-Mi ez a csini ruci?-vette fel az ágyról majd maga elé rakta és úgy illegette magát. Nagyon viccesen festett.
-Na jól van, elég lesz. Nézzünk inkább körbe a városban! Mit szólsz?-vettem ki a kezéből a báli ruhám és visszahelyeztem a helyére.
-Oké, öltözz fel!-állt fel majd a seggét rázva elhagyta a szobám. Mosolyogva megráztam a fejem, majd a fürdőbe indultam.
Ledobtam magamról a pizsamám, a hajam felgumiztam majd egy jó meleg zuhanyt vettem. Eszembe jutott, hogy már egy jó ideje nem is hallottam Harry felől. Úgy döntöttem, ha nem keres, akkor én sem zaklatom, tudom, ilyenkor nagyon makacs vagyok. De ez van. Ha neki nem hiányzom, akkor engem sem érdekel a dolog. Persze ettől függetlenül még mindig az járt a fejemben, vajon hol van és mit is csinál. 
Miután kimásztam a zuhany alól felkaptam egy lenge kék ruhát, a hajamat átfésültem, szempillaspirál egy kis száj fény és egy fekete magassarkúba léptem bele. Niall lépett oda hozzám mikor épp a hajamat igazgattam a tükörben.
-Ejjha!-tette a fejét.
-Mi a probléma?-fordultam felé.
-Semmi, csak így majdnem magasabb vagy mint én-hajtotta le a fejét.
-Te kis ír manó-nevettem.
Mivel szeretem megörökíteni a pillanatokat, így most sem hagyhattam ki. Leraktam a velünk szemben lévő polcra a fényképezőm, beállítottam, hogy tíz másodpercet számoljon vissza, majd elkészült a fotó. 

Elsőként elmentünk a sétáló utcára, ahol egymás után nyíltak a boltok. Egyikből jártunk a másikba. Szerencse, hogy Niallel lehet vásárolni. Sosem nyavalyog, néha még élvezi is szerintem, mert elég sok mindent talált Ő is. A vásárlás után meglátogattunk egy múzeumot, ahol ilyen régi leletek voltak kiállítva. Volt egy hatalmas mamut is, persze nem hagyhattam megörökítés nélkül. Niallnek ez tetszett szerintem a legjobban. Természetesen az arra járók kértek egy-egy képet autogrammot. Délután négyre teljesen elfáradtunk, Niall pedig már farkas éhes volt, így beültünk a McDonald’s-ba, majd ittunk egy kávét a szemközti Starbucksban. 

*mobil csörgés*
-Szia Peet-kaptam fel a telefonom.
-Szia-hallottam a hangján, hogy jó kedve van.-Fél óra múlva legyetek a hotel előtt, küldök értetek egy autót. Elvisz titeket egy szalonba ahol megcsinálják a hajad, a sminked. Ott találkozunk.-tette le.
-Miért hívott?-kérdezte Niall.
-Fél óránk van, hogy odaérjünk a hotel elé, a ruhákkal együtt. Úgyhogy tömd azt a szendvicset, de gyorsan-utasítottam.
Mivel a hotel gyalog több, mint fél óra, taxit hívtunk és így sikerült tíz perc alatt megtenni utat. Gyors lehúztuk a mágnes kártyám majd mind a ketten egy nagy táskába dobáltuk bele a cuccokat, amire szükség lehet. Úgy nézhettünk ki mint két kapkodó idegbeteg. A ruhám és az ő öltönyét egy nagy zacskóba csomagoltuk bele, hogy ne gyűrődjön össze. 

-Kész vagy?-kérdezte Niall lihegve.
-Mehetünk-kapcsoltam le a fürdőben a villanyt.
Nem volt időm lecserélni a cipőm, így a magassarkúban kellett topognom, ami nem volt a legkényelmesebb választás, de amint beszálltunk a Peet által küldött autóba egyszerre leoperáltam magamról és egy kényelmes szandált vettem fel.
Fél óráig utaztunk, míg egy elég eldugott utcában meg nem állt a fekete telepjáró
Egy fiatal lány fogadott minket, aki hamar be is invitált minket. Peet már a fodrász szélben üldögélt és épp a hajával foglalkozott egy férfi fodrász. Amikor meglátott egy hatalmas „Sziasztok!”-ot küldött felénk, egy mosoly kíséretében.
-Hogy sikerült tegnap kimagyaráznod magad végül?-mentem oda hozzá.
-Szerencsére már aludt, ma pedig épp Ő is egy ilyen szalonban csücsül-mosolygott.
-Tara idefáradnál?-kérdezte tőlem a fiatal lány.
-Perzse-fordultam egyszerre felé és leültem a székbe.
-Bethany vagyok-mutatkozott be.
-Tara, de látom, ezt már tudod. Örülök, hogy megismerhetlek-küldtem felé egy mosolyt.
-Megnézhetném a ruhád? Mert ahhoz készíteném el a sminkedet is.
-Persze-léptem oda a nagy zacskóhoz, majd óvatosan leszedtem róla.
-Tökéletes-húzta széles mosolyra a száját.
Miután visszaültem a székbe egyszerre munkához is látott. Két óráig csak az arcommal foglalkoztak. Szerintem még sosem volt az arcomon ennyi festék, de mikor belenéztem a tükörbe nem hittem a szememnek. Sosem képzeltem volna, hogy belőlem is képes valaki ilyet kihozni. Nem beképzeltségből, de tényleg szép volt. Niall véleménye az volt, hogy neki jobban tetszek maszk nélkül. Ezen az egész szalon nevetett egy jót. Ezek után még a hajammal is egy órát foglalkoztak. Az amúgy is hullámos hajtömegem kapott még egy kis volument, majd besütötték tökéletes loknikra. Niall mindeközben evett ivott és megnézett mindent, mindenről megkérdezte mire való, és hogy használják. A végére inkább már inkább rendeltek neki egy nagy pizzát, csak, hogy már fogja be a száját.
A hajam elkészülte után, kaptam egy öltöző fülkét ahol felvehetem a ruhám, de az inkább egy szoba volt, mert öt ember is kényelmesen elfért volna benne. Miután felvettem és belebújtam a cipőmbe szégyenlősen, de előmásztam onnan, mire mindenki hangos „uuuu”-ba nem kezdett. Niall odajött és megpörgetett, én pedig szégyenlősen álltam a pillantásokat és a dicsérő szavakat. 



Ebben a szép ruhában, a tökéletes sminkben és ezzel a hajjal királylánynak képzeltem magam, filmbe illő volt. Mint mikor kiskoromban egy órát hisztiztem a boltban egy rózsaszín tüll ruháért, majd egy hétig úgy kellett leszedni rólam. 
Peet kicsit előbb indult el, mert mindenképp Sel előtt kell odaérnie, mintha Ő lenne a párja. Még egyszer megbeszélték Niallel mi a feladata, majd egy negyed óra múlva értünk is megérkezett az autó. Elköszöntünk mindenkitől és megköszöntünk mindent, majd beszálltunk a fekete Audiba ami egészen a bál helyszínéig vitt minket.
Fél kilenckor már kisebb tömeg állt a helyszínen. Természetesen már elterjedt a hír, hogy Bécsben tartózkodunk, így nagy fotós tömeg gyúlt össze, hogy lekaphassa, amint megérkezünk. Niall szorosan mellettem jött és amilyen gyorsan csak tudtunk besiettünk a bálterembe. A fényképezők persze össze- vissza, kattogtak körülöttünk. Én jobban szeretem, ha én a kamera másik felén vagyok, és nem engem fényképez. Ezért sosem lennék modell, de ilyenkor hajlandó vagyok elviselni.
A bálterem teljesen mesébe illő volt. Szép virágokkal volt díszítve az egész hely. Körben vaj színű füzérek futottak végig a korláton. Gyertyák lángja halványan pislákolt a szeptemberi naplementében. Páran pezsgővel a kézben beszélgettek, kisebb klikkekben. Mi Niallel próbáltunk elvegyülni a tömegben, hogy mikor Sel megérkezik, ne leplezzük le magunkat. 
Leültünk egy kis fülkébe, amit pár ember körbeállt így teljesen elvoltunk takarva a nagyközönség elől.-Kezdődjön a párok bemutatása-lépett kis idővel később a mikrofonhoz egy fekete ruhát viselő középkorú nő.
Niallt gyorsan a lépcsőhöz tereltem, ahol a többi kísérő is várakozott. Én pedig beálltam a tömegbe Peet mellé.
-Simán ment minden, nem fogott gyanút, még csak nem is sejti, hogy itt vagytok-kacsintott.
-Tökéletes-mosolyogtam rá.
Szépen sorban jöttek a szebbnél szebb ruhában lévő lányok. Elővettem a fényképezőm és mindent megörökítettem. Próbáltam semmit sem kihagyni, hisz nem szeretné kudarcot okozni az iskolának.
Sel következett.
-Selena Evens és párja Niall Horan-mondta be a hölgy.
Megláttam Selt a korlát elején, az arca nagyon meglepett volt. Tényleg nem számított erre. Miután felfogta a helyzetet széles mosoly húzódott az arcára. Gyönyörű ruhája volt neki is. Miután leért a legalsó lépcsőfokra Niall magához húzta majd megcsókolta, mire a tömeg, éljenzésbe kezdett. Megfogták egymás kezét és követték a többi párt. 
Sel felénk nézett, tudtam, hogy előbb utóbb el jön ez a pillanat is. Mikor meg kell beszélnünk mindent, de most, hogy itt volt a helyzet semmi okosság nem jutott eszembe. Pedig éjszakákat töltöttem azzal, hogy átgondoltam mit szeretnék majd mondani neki. De most semmi sem jött ki a számon. Lépteivel egyre közelebb ért hozzám, majd minden előjel nélkül megölelt.
-Sajnálom-suttogta a fülembe, hogy csak én halljam.
Szorosabban öleltem át, hogy érezze már teljesen megbocsájtottam és nem haragszom rá. Peet böködni kezdte Selt, amire mind ketten felfigyeltünk. Elég furcsa, már inkább kétségbeesett arcot vágott.
-Joe-bökte ki Peet. Nem értettem miről van szó. Ki az a Joe.
-A malac-suttogta alig hallható hangon Sel.
-Milyen ma-kezdtem bele a kérdésbe, de Sel befogta a számat. Na itt már teljesen össze voltam zavarodva.
-Maradjatok itt-mondta Sel, majd magával húzott.
-Sel, mi ez az egész?-kérdeztem.
-Itt van Niall ajándéka-fordult féloldalasan felém.
-Eldugjuk nem veszi észre és kész-ilyen egyszerű, gondoltam.
-Ha csak ilyen egyszerű lenne-vágta rá.
-Hol van?-érdeklődtem tovább, most már nagyon érdekelt, mi lehet az a nagy dolog, amit nem lehet eldugni.
Egy nagy testőr, legalábbis annak nézett ki felé indultunk. Aki beengedett egy zárt ajtón. Azonnal megpillantottam a sarokban kuporgó kis teremtményt. 
Ezt tényleg nem lesz a legegyszerűbb eldugni. Lehajoltam mellé és elkezdtem simogatni. A puha szőre kellemes érintés volt. Szerettem volna kézbe venni, így óvatosan alányúltam és a karomba vettem. Aranyosan elkezdte szaglászni először a kezem majd a ruhám és odadörgölőzött az alkaromhoz. Azt hiszem megszeretett ez a kis malac.
-Ezt már nehezebb lesz eltitkolni-mosolyogtam rá-Hogy titkoljuk el két napig, míg itt leszünk?
-Vigyázok rá-szólalt meg mögöttünk Joe.
-Megtennéd?-szólt Sel.
-Persze-erre Sel a nyakába ugrott, de egy pillanat múlva már le is szállt.
-Várjunk csak. Mit akarsz érte?-húzta fel a szemöldökét.
-Két One Direction koncertjegyet a lányoknak-forgatta a szemét.-Oda vannak a nyál gépeitekért-erre mind kettőnkből kitört a nevetés.
Mikor kiléptünk az ajtón már csak mosolyogtunk a dolgon.
-Hellóka lányok-hallottam meg egy kicsit ittas hangot, majd oldalra fordítottam a fejem és megláttam egy ismerős arcot. Joey volt az. Selt úgy ölelte, mintha nem is tudom több lenne köztük.
-Te részeg vagy!-jelentette ki Sel magabiztos hangon.
Joey meg sem hallva Sel mondatát a nyakát kezdte el csókolgatni, majd egyre feljebb és feljebb. Már majdnem az ajkához ért mikor úgy döntöttem cselekedek, és nem hagyom annyiban. Hisz Niall is a helyszínen van, és nem akarom, hogy most még ők is összevesszenek. Erősen megfogtam Joey karját és lerángattam Sel csípőjéről. Józanul nem hiszem, hogy ilyen könnyen el tudtam volna intézni, de most az ital a kedvemre játszott. Gyors léptekkel elhúztam onnan Selt a karjánál fogva. 

-Kérjük a párokat a bálterem közepére a nyitó tánc hamarosan kezdődik - hallottam meg egy érdes férfi hangot a hangszóróból.
A fiúk mellett álltam, Niall feszengett mellettem.
-Nem tudok táncolni-fulladozott mellettem és a homlokát törölgette.
-Segítek-fogta meg sel a kezét majd a parkettre vezették egymást. Vagy inkább Sel Niallt. De erről is csak mi tudtunk. 
Megint előkerült a fényképezőm, megörökítettem a keringőt is.


***

Két órával később mind az asztalnál ültünk és épp a vacsoránkat ettük. Szerintem Niall most tényleg teljesen boldog volt.
-Tele vagyok-dőlt hátra a székén és a hasát fogdosta. Úgy festett, mint egy jól lakott napközis. Nagyon vicces volt.
Nem sokkal később mindenki tele lett így beszélgetni kezdtünk. Aztán csatlakozott még két tag, így gondoltam most elmegyek egyet körülnézni és fényképezni.
Először a kertbe mentem ki, itt kicsit már hűvös volt így magamra terítettem a bolerómat. Láttam, hogy Joey pár lányt fűz éppen az egyik erkélynél. Próbáltam tudomást sem venni róla, hisz nincs közöm hozzá. Körbementem az egész helyen és mindenki kedvesen modellt állt nekem, néhányukkal még el is beszélgettem. Persze voltak sznobok is akik felém sem fordultak, rám sem néztek. Voltak rajongók is akik Harryről faggattak és a lelkemre kötötték, hogy mondjam meg Niallnek, hogy mennyire szeretik. Mondtam nekik, hogy nyugodtan odamehetnek, nem eszi meg őket.
Pont jókor keveredtem vissza a asztalunkhoz, mert kezdődött a díjjal kiosztása.
-Fárasztó ezeket az embereket fényképezni – huppantam le a székemre. Már teljesen sajgott a lábam, hisz egész nap magassarkúban futkostam.
-Sose volt könnyű az ilyen emberekkel – kacagott fel.- Remélem azért majd megnézhetem őket - néztem rám.
-Még még mit nem. Majd a kiállításon megnézheted – nevetettem és a kezemmel átöleltem a fényképezőgépet.
-Jó estét kedves vendégeink - hallottuk meg ismét a férfi hangját.
-A nyitó beszédet Bécs polgár mestere fogja elmondani. Köszöntsük Őt nagy szeretettel - mondta a férfi mi pedig tapsolni kezdtünk.
Tipikus beszéd volt, ami fél óráig vagy még tovább tartott. A végére már agyon untuk, majdnem elaludtam Peet vállán. Aztán egy nő lépett fel a színpadra.
-Jó estét kívánok Andrea Heidenberg vagyok az osztrák gyors korcsolya egyik fő támogatója - mutatkozott be enyhe német akcentussal kellemes hangján. - Rám hárult az a megtisztelő feladat, hogy én adhatom át ezeket a csodálatos díjakat - folytatta.-Mint mindig most is az év gyors korcsolyázója díj talál először gazdára, ami nem másé, mint Joey Mantia-é – mondta. Joeynak szerencséje volt, mert sikerült kijózanodnia, szerencsére. 

-Az év gyors korcsolyázó nője díj pedig Selena Evens-t illeti - mosolygott és Selt kereste a szemével.Sel kimászott köreinkből és a színpad felé sietett, már amennyire lehet egy magassarkúban. Gratuláltak neki, és persze mi állva tapsoltunk. Először én öleltem meg, majd szépen sorban mindenki.
Aztán még kiosztottak pár díjat, meg megosztottak velünk pár statisztikai adatot, de ez engem nem fogott meg, és nem is értettem miről van szó.
Miután a tömeg nagy része hazament, vagy épp elhagyta a helyszín elég csendes lett és elhagyatott a hely.
Niall és Sel félrevonult beszélgetni, én pedig maradtam a helyemen és egy pohár pezsgőt iszogattam. Peet közeledett hozzám épp egy lufit rugdalt a földön, ami biztosan az egyik csillárról eshetett le.
-Miért üldögélsz itt egyedül? Baj van?-hihetetlen, hogy mindig kitalálta, hogy mi van velem.
-Harry-mondtam ki a nevet, majd megittam az utolsó kortyot.-Még mindig nem keresett-fejtettem ki.
-Biztos dolga van, vagy épp nem akar zavarni-ölelte át a vállam. Próbált vigasztalni, de nem igazán tudott. Pontosan tudtam hol van kivel. Nem feleltem semmit sem.
-Figyelj, akkor hívd fel, vagy írj neki-simogatta a hátam.
-Ha nem keres akkor én sem fogom. Megmutatom, hogy én is képes vagyok kibírni napokig nélküle-gyűrtem le a gombócot a torkomban.-Egyébként a telefonom sincs itt.
-Akkor itt az enyém-halászta elő a zsebéből a fekete iPhonet.
Elfogadtam, mert kíváncsi voltam a hírekre. Első utam a twitterre vezetett ahol nem találtam semmi érdekességet. Majd az egyik oldalon, valamelyik hír oldal lehetett, találtam egy képet és egy videót is.
Könnyek szöktek a szemembe és hatalmas gombóc nőtt a torkomban, még pedig azért…..


Sziasztok! megint sajnálom, hogy ilyen sok kihagyás után hoztam új részt! Nagyon lassan gyűlnek a kommentek. Most úgy döntöttem, hogy 20 KOMMENT ÉS +5 FELIRATKOZÓ UTÁN HOZOM AZ ÚJ RÉSZT! Szeretném mindenkivel tudatni, hogy megnyílt a youtube csatornám, ahová mostantól 1D-s illetve divattal sminkkel kapcsolatos vagy más videókat töltök fel. iratkozzatok mindenképp fel. köszönöm: 
oldalt megtaláljátok az elérhetőségem! tudtok üzenni, kérdezni, és kövessetek twitteren, ott mindenkinek válaszolok, és ask-on is! További szép napot. xxxxx