2013. február 16., szombat

25.Zavar

Könnyek szöktek a szemembe és hatalmas gombóc nőtt a torkomban, még pedig azért, mert minden amitől rettegtem, amitől féltem, most itt állt kristálytisztán a szemem előtt.Annyi érzelem kavargott bennem. Harag, féltékenység, kétségbeesettség, fájdalom, szerelem. De amit legfőképpen éreztem az a csalódottság, magány, és a zavar. Össze voltam zavarodva, hogy akiben megbíztam, és szinte mindenemet odaadtam, cserben hagyott. És ha ez nem lenne elég,  még egy olyan képet is találtam amint beszállnak együtt az autóba.
 Peet ott állt mögöttem, próbáltam csendesen szenvedni, hogy ne vegyen észre semmit. Gyors megtöröltem a szemem, majd visszaadtam a kezébe a telefont.

-Nem találtam semmit, biztosan nagyon elfoglalt-hadartam. Nem szerettem volna, hogy rajtam kívül más is tudjon róla. Saját magam szerettem volna lerendezni ezt az ügyet, és már tudtam is hogyan.
-Ha most megbocsájtasz, elmegyek a mosdóba-álltam fel a helyemről.
-Persze, csak nyugodtan-felelte.
A mosdó csempéjének támaszkodtam, ledobtam magamról a magassarút majd csak bámultam ki a fejemből, és hagytam, hogy átjárjon az érzés. Már nem tudom mióta ülhettem a hideg kövön, de halk kopogást hallottam az ajtó felől.
-Tara, benn vagy?-hallottam meg Niall hangját kintről.

Nem akartam válaszolni neki, egyedül szerettem volna maradni. De ez most nem jött össze. 
-Tara jól vagy?-térdelt le mellém.
Csak pislantottam, de a kicsordult egy könnycsepp a szememből. 
-Mi történt?-törölte le az arcomról. Pedig szeretem mikor végigfolyik rajta, ne kérdezzétek miért, egyszerűen szeretem ha a sós víz eláztatja az egész arcom.
-Harry-csak ennyit tudtam kimondani, majd elcsuklott a hangom és zokogni kezdtem Niall vállán.
Nem tudom meddig ülhettünk ott a hideg kövön, de mikor már teljesen alább hagyott a sírásom, segített felállnom a földről, majd míg én rendbe tettem magam kint várakozott.
Két percig csak a saját arcom böngésztem a tükörben. Összemaszalódott smink, ami három órája még mesésen állt rajtam. Erre az esetekre hordok magamnál smink táskát. Egy leheletnyi alapozóval eltüntettem a nyomokat, majd a szempilláim még egyszer átspiráloztam, és igaz nem a régi, de egy normális kinézetet kapott az arcom. 
-Mehetünk?-nyujtotta oda a karját.
-Persze, és köszönöm-majd visszaindultunk a folyosón a terembe, de útközben Selbe és mint később megtudtuk az apukájába botlottunk. Fura, mert Sel nem szokott róla beszélni, így örültem, hogy végre vele is megismerkedhetek. 
-Szeretném nektek bemutatni az édesapámat - néztem ránk Selena.
-Alexander Leonard Evens vagyok - mutatkozott be, majd kezet fogott velünk. Nagyon szimpatikus férfi volt. Enyhén borostás, barna szempárral és barna hajjal megáldva. Egy Burberry öltönyt viselt, ami kihangsúlyozta, hogy ő itt 'nem akárki'. Niallel kifaggattuk mindenről ami a film rendezéssel kapcsolatos. Mesélt pár vicces sztorit ami a forgatások alatt történt. 

Még aznap este szomorú búcsút vettem Peettől, azzal a tudattal, hogy most egy jó ideig nem látom viszont. Megegyeztünk, hogy legalább heti egyszer skypelunk. Niallel egy férfias kézfogással köszöntek el egymástól. Selena és Niall is elköszöntek egymástól, majd én is, mert mi holnap délután elhagyjuk Bécset, ők még maradnak. A megbeszélt tervek szerint Niall engem a reptérről Harryhez visz, mivel anyáék üzleti úton vannak és csak vasárnap este érnek haza. De ez most biztosan nem így lesz. Nem lennék képes most Harryvel egy légtérben lenni, de azt is tudom, hogy nem csinálhatom ezt sem a végsőkig és nem is szeretném ezt a dolgot sokáig húzni. Holnap egyszerűen átmegyek hozzá és bármennyire is fájdalmas lesz, de megteszem.

 Niallel beszálltunk a fekete kocsiba, majd az éj sötétében visszaindultunk a hotelben. Egész úton csendben voltunk, nem szóltunk egymáshoz egy szót sem. Tiszteletben tartotta az érzéseim, ezért szeretem. Mindig tudja, hogy kell alkalmazkodni hozzám. Tudja, mikor kell hagyni az érzéseimmel.
-Megérkeztünk-szólt hátra a sofőr. Én csendben ültem tovább, Niall pedig megkerülve az autót kinyitotta az ajtót az én felemen. Megfogtam a kis táskám és a fényképezőm, majd én is kiszálltam. Fél egykor értünk fel a szobába, első dolgom az volt, hogy levessem a cipőm és vegyek egy meleg fürdőt. Valahogy sikerült kibújnom ebből a hacukából és eljutnom a fürdőig. Mire elkészültem Niall már egy adag szendviccsel ült a tévé előtt és az adók között kapcsolgatott.
„Harry Styles a One Direction szívtiprója már barátnőt is váltott?”-hangzott a tévéből, egy képpel együtt amint épp azt a csajt ölelgeti.
-Niall kapcsolj el! MOST-szaladt ki hangosan a számon.
-Tara..-fordult meg Niall.
-Kapcsolj már el!-ordítottam befogott füllel és csukott szemmel, mire kinyomta a tévét.
-Tara, sajnálom-kezdte.
-Nem akarok róla beszélni, azt hiszem, elmegyek aludni, az most jót fog tenni. Holnap beszélünk-majd a szobám felé vettem az irányt. 

***
-Kérem csatolják be öveiket, a leszállást megkezdjük-ébredtem meg. Niall mellettem már fészkelődött és amint kivettem a csokis papírokból evett is. Erre elmosolyodtam.
Louis jött ki értünk a reptérre, és hozta magával Eleanort is, aminek én nagyon örültem. Természetesen nem úsztuk meg a fotósok hadát, de legalább a rajongókat kint tudták tartani a biztonságiak. A fiúk előre ültek, mi lányok pedig hátra. Elől a próbákról és a studiózásról folyt a beszélgetés. Mi pedig csak megtárgyaltuk, hogy valamikor összefuthatnánk, mivel a fiúk most nagyon el lesznek foglalva, a lányok is tartsanak össze. És természetesen meg maradhatott ki a harrys ügy sem.
-Figyelj a ti ügyetek meg minden, de én nagyon sajnálnám, ha e miatt szétmennétek-ölelt meg El.
Annyira szeretem benne, hogy mindig tudja mit kell mondani.
-Igazából nem is tudom mit érzek, egyszerűen össze vagyok zavarodva. Nem beszéltünk azóta, nem keresett egész hétvégén-támasztottam a fejem az ablaküvegnek.

Miután kitettem engem a ház előtt és segítettek becipelni a bőröndömet tovább is indultak, hogy Niallt is hazavigyék. Örültem, hogy egyedül lehetek, ilyenkor szeretem a csöndet, hagyom, hogy átjárjon az érzés. Bekapcsoltam a zenelejátszót a nappalinkban és egy pohár vízzel együtt és a naplómmal lekuporodtam a kanapéra. 

„szeptember.
Csalódás. Zavar. Kétségbeesettség. Vágy. Gyűlölet. Szerelem. Düh. Szenvedés. Szomorúság. Kényszer.
Bárhogy is próbálom elnyomni magamban az érzést, hogy megint átvertek, kihasználtak, egyre jobban úrrá lesz rajtam és az egész testemet átjárja. Hagyom, és feladom, vagy küzdök és nyerek. Mindig is a könnyebb utat választottam, nem szeretek küzdeni. Ennyi.”

Miután elfogytak a szavak egyszerűen becsuktam és becsúsztattam a kanapé egyik nyílásába. Mindig ilyen fura helyekre dugdostam a kis fekte fedelű naplómat, hogy még véletlenül se találja meg senki.
Felmentem a szobámba, nem volt erőm kipakolni a csomagomat, pedig arról vagyok híres, hogy mindig mindent rendben tartok. De most inkább felvettem egy laza melegítőnadrágot és egy meleg pulcsit. Megpróbáltam aludni pár órát. Mivel nem sikerült bevettem egy gyengébb altatót. Ezeket akkor szedtem mikor alvászavaraim voltak és rémálmaim. Hamar elnyomott az álom.

A telefonom rezgése ébresztett, másnap hajnali hatkor. Harry volt, egyszerűen kinyomtam. Harminckilenc nem fogadott hívás volt. A legelső három órája. Mivel nem tudtam már visszaaludni lementem, hogy egyek valamit. Egy fél alma, ha belém fért, de lehet ezzel is túl sokat mondtam. Nem volt étvágyam. Mocorgást hallottam az ajtó felől majd egy halk kopogtatást.
-Ki lehet ilyen korán?-gondoltam magamban.
Kinéztem a kukucskálón és kit láttam, Harryt amint az ajtó előtt ül a fejét pedig a falnak támasztja és halkan kopog. 
Majd ismét a telefonjához nyúl és az enyém pedig el kezd rezegni a konyhapulton.
Mivel egyszer úgyis beszélnünk kell erőt vettem magamon és elfordítottam a kulcsot a zárban, majd kitártam az ajtót előtte. Pár másodpercig csak néztük egymást, majd magához ölelt. Én csak álltam ott leengedett karokkal, érzések nélkül.  Próbált úgy viselkedni, mintha nem történt volna semmi, mintha nem tudnék semmiről.
-Valami baj van?-emelte fel az állam két ujjával.
-Vége-suttogtam.
-Mi van? Tara miket beszélsz össze-vissza?-kérdezte lágyan.
-Annak ami kettőnk között van! Velem nem játszol, nem vagyok egy játékszer. Nem lehet csak úgy az érzéseimmel játszadozni, mint ahogy teszed-húztam el a fejem kezei közül.
-Ne kezd már megint ezt a féltékenykedést!-ordibált, miközben mászkált fel alá.
-Harry menj el-montem teljesen nyugodtan.
-Nem megyek sehová. Tara nem hiszel nekem? Nem történt semmi köztünk, érted semmi?! Én csak téged szeretlek, csakis téged!-próbált megcsókolni.
-Csak ne hazudnál ekkorát-emeltem fel most már én is a hangom.
Becsapta maga mögött az ajtót és a konyhába húzott a csuklómnál fogva.
-Most pedig, végighallgatod, amit mondani akarok, ha tetszik ha nem-fogta erősen a csuklóm még mindig.
-Harry, ez már fáj, eressz el-rángattam ki a karom.
-Először is, ma körülbelül negyvenszer hívtalak, de egyre sem válaszoltál. Két napja nem tudok rólad semmit, csak, hogy leszállt a repülő Bécsben és jól vagy. Azt pedig jól tudhatnád, hogy a paparazzik mindig, a legkétértelműbb képekkel pakolják teli az internetet és ezeket a szenny oldalakat-ordibált, amitől én remegni kezdtem. Megmondom az őszintét kicsit féltem is. Szeme a konyhapultra tévedt.
-Te beszedtél ebből?-fogta meg a gyógyszeres dobozt.
-Ebből hiányzik kettő! Te normális vagy?-kiabált tovább.
-Kérlek na ordibálj!-néztem a zöld szemébe.-Megrémítessz!
 -Tara nem csinálhatod ezt, másokra nem gondolsz?-háborgott.
-És te rám nem gondolsz, hogy mikor meglátom, ezeket a képeket, mit érzek? Te nem törődsz az érzéseimmel? Te lehetsz féltékeny bárkire, akihez az ég világon semmi közöm? De én jogosan nem lehetek rád ideges, csakis te akadhatsz ki? Ez hogy van?-most már sírva ordibáltam.-Kérlek menj el, most egyedül akarok lenni. És, hogy tudd azokat meg azért vettem be, mert nem tudtam aludni. Eszem ágában sem volt begyógyszerezni magam.
Először elindult felém, azt hittem meg akar ütni. Igen már ilyenek cikáztak a fejemben, hogy megüt és én a földön kötök ki. Mikor már majdnem mellém ért, behunytam a szemem, a legrosszabbra felkészülve. De csak az ajtó kattanását hallottam, később pedig ahogy kijár az autóval. Ismét csend ereszkedett a házra.A düh és a harag ami most bennem keringett ki akart törni, valahogy le kellett vezetnem.
Szemem megakadt a sarokban heverő görkorcsolyán. Régen rengeteget koriztunk a barátaimmal, a haverokkal, mostanában ez kevesebb lett, vagy inkább semennyi. Úgy gondoltam ezzel kiadhatom magamból. Lecseréltem a ruhám egy kicsit feszülősebbre. Felvettem a fekete harisnyámat egy rövidnadrággal és egy laza fehér felsővel. Beállítottam a megfelelő méretre a korim, a nyakamba akasztottam a kulcscsomót, a telefonomba bedugtam a fülhallgatót majd a zsebembe mélyesztettem. 

Elindultam az először göröngyös úton szépen lassan, majd ahogy kiértem a főútra és simává vált elkezdtem gyorsítani a tempómon. Néhány kocsi haladt csak el mellettem. Élveztem, ahogy a szél süvít bele a fejembe, és kitisztul, elszállnak a gondok, a gondolataim messze jártak a földtől. Ilyenkor szerettem élni, szerettem, ahogy visz a lendület, amikor már olyan gyorsan száguldasz, hogy azt érzed nem is a földön vagy. Egy kép bucka volt itt ott, de ügyesen kikerültem őket. Enyhe kanyar következett, ahol pár fűbucka megdobott egy kicsit, de nem állított meg a száguldásban. Selenáék utcája körül jártam, a terv az volt, hogy elmegyek odáig, majd onnan haza. De a terv meghiúsult. A bokám nem úgy állt ahogy én akartam és egy kicsit nagyobb résbe beleszorult a gumim ami egy esést eredményezett. Próbáltam tompítani a bukást a tenyeremmel és a térdemmel a fejemet megvédve. A végén seggre huppantam. Végignéztem magamon, szerintem sokkot kaphattam, mert nem éreztem fájdalmat, csak bepánikoltam, mert a térdemből egy nagy bőrdarab lógott ki. Látszódott a hús. A könyököm sem volt jobb látvány, nem beszélve a tenyeremről. Nem tudom hány percig ülhettem a fűben, de megpróbáltam felállni és elsétálni Selhez, mégis közelebb van mint a mi házunk. De mind hiába, nagyon húzódott a bőröm, és csípett is. Inkább visszaültem a helyemre és tárcsáztam a barátnőm, abban reménykedve, hogy itthon lesz. 
-Szia Tara - szólt bele vidáman, még jobb gondolom rosszkor hívom.
-Sel bajban vagyok – mondtam remegő hangon.-Elestem korival és két óriási seb van a térdemen és egy a karomon, amikből ömlik a vér – mondtam, de már sírva.
-Hol vagy? – kérdezte
-Nem messze a házatoktól. Mit csináljak? – szipogtam.
-Maradj ott! –tette le mérgesen a telefont.
Nem telt el öt perc de már mellettem állt kocsival. 
Elég idegesnek tűnt, mivel egyik kérdésemre sem válaszolt. Mikor megálltunk a házuk előtt segített kiszállni, majd kinyitotta a bejárati ajtót, remegő lábakkal de sikerült egy ideig megállnom a saját lábamon. Niall ott állt szemben velem, és szerintem annyira sokkot kapott, mint én, vagy még jobban. -Na jó, figyelj rám. Hozz le az emeletről törölközőket és vedd elő az elsősegély dobozt ami fenn van az előszobaszekrény legfelső polcán – szólt Sel Niallhez.
Niall amilyen gyorsan csak tudott elindult felfelé a lépcsőn, ez idő alatt Sel a sérüléseimet vizsgálta, amiből egyre jobban folyt a vér.
-Két lehetőség van –még midnig könnyeztem egy kicsit, annyira megvoltam rémülve.- Vagy lefertőtlenítem alkohollal és rárakom a seb tapaszt vagy csak lefertőtlenítem valamivel és nem kötjük be, de így körülbelül három-négy hét alatt fog meggyógyulni - vázolta a helyzetet.
Eltorzult az arcom.
-Mennyire fog fájni ha alkohollal lefertőtleníted? – kérdeztem, elhúzott szájjal.
-Eléggé, de ki lehet bírni - mondta komolyan, én pedig bólintottam.
Sel kinyitotta a mellette lévő elsősegély dobozt és kihalászott belőle egy kis ollót és három vagy négy tekercs gézt.
-Niall van itt valami magas alkohol tartalmú ital? – nézett Sel komolyan és elszánt arccal Niallre.
-Hát elvileg maradt valami a múltkori buliból - mondta remegő hangon és elindult a konyhába a szekrény felé.
Sel lecserélte időközben a lábamon a törölközőt, mert az teljesen elázott. Következett a legfájdalmasabb rész, mondjuk eddig sem volt fájdalom mentes. Lefertőtlenítette az ollót, majd a kiálló bőrdarabot levágta. Felszisszentem, majd kibuggyant még egy könnycsepp a szememből. Ez még úgy ahogy sikerült elviselnem. De ami utána jött az maga volt a pokol. Először szépen körbe a kisebb hegeket törölgette le az alkoholba mártott törölközővel. Belemarkoltam a kanapéba az egyik kezemmel, a másikkal pedig Niall kezét fogtam. Próbáltam nem ficánkolni és rángatni a lábam, de iszonyatosan fájt. Csípett, mart, égetett és ezt mind egyszerre. Miután mind két lábamat lefertőtlenítették és bekötözték kaptam egy kis fájdalom csillapított és a kérésemre még egy altatót is bevehettem, ami hamar meghozta a hatását. 
Félálomban lehettem, mert a hangokat hallottam, de nem tudtam sem mozogni, és látni sem láttam semmit, mint amikor kómában van az ember.
Meghallottam lent, Harry hangját amint üvöltözik, majd Sel teljesen higgadtan beoltja. Hallottam amint valaki elindul, felfelé a lépcsőn a szoba felé ahol épp fekszek. Halkan, nagyon halkan benyitott az ajtón és mellém ült az ágyon. Megéreztem az ismerős illatot. Harry volt. Óvatosan felemelte az a kezem, amin nem volt sérülés és megpuszilta. Mivel nem voltam magamnál nem tudom ellenkezni. Éreztem amint a tenyerembe hull pár könnycsepp. Elszorult a torkom, mióta ismerem nem láttam még sírni. Próbáltam legalább az ujjam megmozdítani, hogy tudomást vegyen róla tudom, hogy itt van, eredménytelenül.
A fülemhez hajolt és belesuttogott, mintha csak tudná, hogy hallom. „Szeretlek, és mindig szeretni foglak. Ez mind miattam van, mindig miattam kerülsz bajba. Annyira sajnálom, de tudd nélküled nem vagyok már önmagam.” –mondta, majd a számra lehelt egy apró csókot.
Éreztem amint bemászik a franciaágy másik felére, és mivel oldalasan feküdtem átkarolt és a nyakamba fúrta a fejét. Ezt imádtam, abban a pillanatban nem tudtam már rá haragudni. A vállamtól egészen a fülem mögé végigpuszilta a bőröm, amitől természetesen kirázott a hideg. 
Harry álomba sírta magát, majd nem sokkal később én is az álmok földjén találtam magam. Egymást ölelve aludtunk el, szeretem.

~Szerintem megérte várni! Elég drámaira sikerült ez a rész, remélem tetszik nektek.
El sem hiszem, hogy megvan a 100. rendszeres olvasóm és túl vagyunk a 45.000 fős nézettségen! Hihetetlenek vagyok! Köszönöm, de tényleg.
EL NE FELEJTSETEK KOMMENTELNI. 20 KOMMENT ÉS +5 FELIRATKOZÓ UTÁN HOZOM AZ ÚJ RÉSZT! 
itt tudsz tőlem /Patti/ kérdezni -> KÉRDEZZ
kövess be Twitteren , instagramon, tumblr  és lájkolj facebookon
Üdv: Patti. xxx