2012. szeptember 19., szerda

11. Búcsú

Reggel kicsit nyűgösen keltem, mert az éjjel nem aludtam jól. Jó párszor megébredtem, forgolódtam. Mindig ez a Harrys dolog járt a fejemben. Elkezdtem képzelődni, meg be beszélni magamnak dolgokat, hogy lesznek majd ott más lányok, akik szebbek, mint én. Akik majd rámásznak, esetleg valami modellel összefut. Ezeken pörgött egész este az agyam, már kezdtem beleőrülni. Szóval maximum 5 órát aludtam , ami meg is látszott a szememen. 8-kor amikor már nem bírtam tovább, kimásztam az ágyból és összeszedtem magam. Megpróbáltam kiverni ezeket a hülyeségeket a fejemből, többé-kevésbé sikerült is. Leszaladtam a konyhába megreggelizni. Az ebédlőasztalon volt egy tányér tele palacsintával, eperrel meg egy kis csokiöntettel, és volt egy mellékelt üzenet is:
"Szia kicsim, korán keltem, mert elvittük az utolsó csomagokat a reptérre, fél 1 körül hazaérek. xx anyu"
Megfogtam a tányéromat meg egy pohár tejet és felmentem a szobámba. Ilyenkor mikor nincs itthon senki, simán felvihetem, anya viszont allergiás erre. Szóval most csak simán felmentem, benyomtam a tévém, épp a Gossip Girl ment, a kedvenc sorozatom. Olyan fél 10 fele, felhívtam Harryt, hogy ma jöjjön át, és töltsük együtt a legtöbb időt amit csak lehet. Anya fél egy után 10 perccel meg is érkezett, majd el is vonult aludni, mert lefárasztotta teljesen ez a pár nap. Teljesen megértem. Fél kettőkor végre betoppant Harry is. 
-Szia!-ugrottam a nyakába, és belefúrtam a fejem a nyakába.
-Szia!-csókolt meg hosszasan. Aztán inkább bementünk a házba, mondjuk már teljesen megszoktam, hogy mindig van egy két fotós a házunknál, de azért jobban szerettem bent zárt falak között, kamerát, vakuvillanás, mikrofon nélkül.
-Van valami harapnivaló? Csak mert Niall mindent felfalt!-kérdezte nevetve.
-Persze, maradt egy kis spagetti, jó lesz?-kérdeztem.
-Tökéletes, köszönöm.-nyomott egy puszit a homlokomra. Én meg megöleltem jó szorosan.
-Ameddig kiszedem neked, nyugodtan menny fel a szobámba.-mutattam a lépcső felé.-A második ajtó balra.
Levette a cipőjét és elindult felfelé. Én addig kiszedtem egy tányérba a tésztát, ráraktam a mártást, meg egy kis sajtot is reszeltem rá. Megmelegítettem, kivettem egy vizet a hűtőből aztán elindultam fel a szobámba. Harry épp a szekrényem előtt állt és a képeket nézegette. Mikor meglátta, hogy már én is ott vagyok, felém fordult és elmosolyodott.
-Nagyon szép szobád van.-mosolygott. Aztán megakadt a tekintete az egyik sarokban, én is odakaptam a fejem. És igen az az összetört fénykép volt földön amit körülbelül két hete hajítottam oda.
-Szóval ő az a híres Greg?.-kérdezte.
-Igen.-válaszoltam félénken, mert nem tudtam mi lesz a reakciója.
-Hát nem tudja mit dobott el magától.-húzott oda magához. Leakarta tenni a képet az asztalomra, de én kivettem a kezéből és a fiók mélyére süllyesztettem. Le kell zárni végre.
-Kihűl a spagettid.-adtam a kezébe.
Úgy evett mint egy kisgyerek. Ki  is nevettem, ezért kaptam egy jó adag csikizést. Aztán úgy döntöttünk csinálunk pár képet. Odatettem az ágyra a laptopomat, bekapcsoltam a webkamerát és rengetek vicces, aranyos, édes képet csináltunk. Csináltam is neki egy külön mappát, hogy amikor majd nem leszek a legjobb hangulatban elővegyem őket, és megnézzem. 5 óra felé kicsit elcsendesedtünk, rajta és rajtam is érződött, hogy most már hamarosan el kell válnunk. Tudjuk, hogy nem örökre, de egy jó időre, és kitudja mi történik ez alatt. Szorosan egymás mellett feküdtünk az ágyon mélyen egymás szemébe mélyedve. Úgy magával tud ragadni a mély zöld szeme, megnyugtat. Kezével szorosan magához húzott, mélyen beszívtam az illatát, és próbáltam elraktározni. Itt nem kellettek szavak, mind a ketten tudtuk, hogy mit érez most a 
másik. Puha ajkaival végig puszilta a nyakam, amitől teljesen kirázott a hideg. Nem akartam elengedni magam mellől, de ez most lehetetlen volt. Tudtam, hogy el kell engednek, hogy majd újra karomba zárhassam. Hogy ismét érezzem azt az édes illatát, a puha ajkait a számon.
-Amint megérkeztem hívj fel-öleltem meg szorosan.
Fél 10-kor végül is eljött a pillanat amitől annyira féltem, a búcsú pillanata. Megígértem, hogy nem fogok sírni, de ez az ígért most teljesen hatástalan volt. Ameddig búcsúzkodtunk, még tartottam magam amennyire csak tudtam, de amikor utoljára öleltem meg, és az utolsó csókot kaptam, és kezünk szétvált már nem bírtam tartani a könnyeimet. Megvártam míg beszáll a sötétített ablakú kocsiba és elhajt. Becsuktam magam mögött az ajtót, a hátamat nekidöntöttem majd lecsúsztam egészen a földig. Kezembe temettem az arcom, és csak sírtam. 

Miután szétbőgtem az egész sminkem és végigfolyt a szemfestékem az arcomon, jobbnak láttam, ha felmegyek és megmosakszom. Ilyenkor nincs jobb, mint egy kád meleg vízben ücsörögni. Amint ott ültem bent, csak bámultam ki a fejemből, eszembe jutott az a gondolat, hogy nem örökre leszünk külön, hogy 2 hét nem a világ vége. Próbálom majd így felfogni az egészet, persze nem lesz egyszerű, de próbálkozni lehet. 1 óra ázás után, jobbnak láttam ha kiszállok mielőtt leázik rólam a bőröm. Kiszálltam, megtörölköztem, fogat mostam, bebújtam a pizsamámba, aztán be is dőltem az ágyamba. Magamra húztam a takarót, aminek teljesen Harry illata volt. Legördült egy könnycsepp, aznap este már nem sírtam, aznap este. Végül olyan hajnali fél 1-kor kaptam egy sms-t:
"lehet hogy már alszol, ezért inkább sms-t küldök. Épségben megérkeztünk, minden rendben, a hotel pazar.Vigyázz magadra! szeretlek xx"
Gyors válaszoltam is: "még nem tudtam aludni, örülök, hogy minden rendben, már most hiányzol, pedig még csak most mentél el. Vigyázz magadra te is. szeretlek x"
Aztán beraktam a telefonom az éjjeli szekrényembe, és már el is aludtam, azzal a reménnyel, hogy talán holnap könnyebb lesz.
Az utolsó reggelen L.A.-ben elég unalmasan indult. 9-kor anya keltett, hogy segítenem kell neki sütit sütnöm, mert ma elmegyünk egy olyan búcsú bulira, ahol mindenféle számomra idegen emberrel kell lennem, egész nap. Remek így még skype-ni sem tudunk Harryvel. Szóval segítettem anyának sütni, tiszta liszt lettem, ezért felmentem hajat mosni, és összekészülni. Ilyenkor azt a tipikus mintagyerek énemet kell mutatnom. Szóval úgy délután 1 körül beültünk a kocsiba és elmentünk először anya 1-2 barátnőjéhez, volt munkatársakhoz, apa barátai stb. Az egész délutánt ahelyett, hogy Harryvel "töltöttem" volna, full idegenekkel kellett töltenem, akik a tipikus kérdésekkel bombáztak: "mi újság a fiúkkal?", "hogy telik a szünet?", "milyen nagy lány lettél". 6 órakor már nem bírtam, kirohantam a hátsókertbe és tárcsáztam Harryt. 
-Szia Tara, Niall vagyok! Harry épp egy macskát kerget a hotel előtti parkban.-nevetett.
-Örülök, hogy ti ilyen jól elvagytok, én viszont itt vagyok egy csomó idegennel összezárva. Az agyamra mennek.-mondtam elkeseredve.
-Miért hol vagy?-kérdezte.Közben hallottam, amint Harry épp a macskának nyávog.
-Anyával el kellett jönnöm, ilyen búcsú partyra az ismerősökhez.Baaah-mondtam.
-Na add csak ide a telefont, had beszéljek a cicussal.-röhögött Harry.
-Szia Tara, még beszélünk!-majd átadta a telefont.
-Most már itt vagyok, csak már egy órája akarom elkapni azt a szerencsétlen macskát. Hiányzik Molly.-nyöszörögte.
-És sikerült elkapni?-kérdeztem.
-Igeeen.-mondta büszkén.-Büszke lehetsz az uradra.-erre mind a ketten elröhögtük magunkat.
Amint vele beszélek a hangulatom, máris jobb lesz. Annyira meg tudja változtatni a kedvemet. Beszéltünk még egy fél órát, aztán neki mennie kellett hangpróbára, mi meg indultunk haza hál Istennek. 8-kor értünk haza, de rögtön fel is mentem a szobámba elrakni még az a pár cuccot ami elő maradt. Azt a pár ruhát hagytam kint a bőröndből amit holnap veszek fel. Aztán letusoltam és eltettem magam holnapra, mert a repülő 7-kor indul és 1x át is szállunk New Yorkban. Röpke 12 órás az út. Izgatottam aludtam el, várva, hogy mit hoz a holnap.
Másnap reggel, vagyis inkább hajnalban keltett a telefonom, 4-kor. Nem emlékszem, hogy keltem e már ilyen korán. A 9 órás alvás hatástalan volt, nem emberi dolog ilyenkor kelni. Még a nap sincs fent az égen. Aztán végül is erőt vettem magamon, és kivánszorogtam a fürdőbe. Megmostam az arcom, feltettem egy kis sminket, és felöltöztem. Egy szakadt farmert és egy bő fehér pólót vetem fel, a kedvenc conversemmel. Aztán a két bőröndöt lecipeltem az emeletről. Anya már lent tett vett, pakolászott. Én addig úgy döntöttem hogy "elbúcsúzok" a háztól. Még egyszer körbejártam mindent, magam mögött hagyva minden eddigi emléket élményt, és 16 évet, kiléptem a taxihoz amibe már minden be volt pakolva. Anya még egyszer visszanézett, majd ő is beszállt a kocsiba. Lassan kihajtottunk a feljáróról, majd elhagytuk az utcánkat is. Fura volt, mintha csak elugranánk valahová aztán jönnénk is vissza, de ez nem történik meg többet, örültem hogy így döntöttem, nincs mi, ki ideköt. 6-kor kint voltunk a reptéren, becsekkoltunk aztán volt még egy kis idő az indulásig így beugrottam az egyik boltba valami kis rágcsálnivalóért. A fotósok itt sem hagytak nyugton. Bár a számuk kevesebb volt, de a kérdéseikkel kikészítettek: "Mi lesz most Harryvel és veled?" "közétek áll a távolság?" "hogy lesz a folytatás?". Inkább oda sem figyeltem, csak gyors kifizettem a dolgokat, aztán visszaindultam anyához, már mehettünk is fel a repülőre, így már leszálltak rólam a fotósok is. 
Apa ragaszkodott hozzá hogy első osztályon utazzunk, mondjuk 12 óránál tényleg nem mind egy. Pontban hét órakor, bemondták, hogy csatoljuk be az öveket mert megkezdjük a felszállást. Zökkenőmentesen ment minden, miután beállt a megfelelő szintbe, bedugtam az Ipodom elindítottam Ed Sheeran-Home című számát. Aztán beállítottam a lejátszási listát, az ülésemet vízszintesbe állítottam majd hamarosan el is aludtam. New York-ig az út 4 óra volt, ezt végig aludtam. A másik gép indulásáig volt még fél órám így gondoltam sétálok egy kicsit, benéztem az egyik boltba is. Épp nézelődtem amikor a hátam mögött két 13-14 éves lány azon veszekedett, hogy én vagyok e Harry barátnője. Az egyik teljesen meg volt győződve arról, hogy igen, a másik szerint magasabb vagyok. Oda sétáltam hozzájuk.
-Miért nem kérdeztem meg inkább engem?-nevettem el magam.-Egyébként Tara Swan vagyok.-suttogtam, mielőtt még más valaki is felfigyelne rám.
-Látod én megmondtam.-bökte oldalba a barna hajú lány a barátnőjét.
-Csinálhatunk veled egy képet?Egyébként a példaképünk vagy, mert teljesen önmagadat adod, és nem szálltál el a hírnévtől.-mondta  a szőke.
-Persze, és köszönöm, kedvesek vagytok.-mosolyogtam.-De ne haragudjatok, de mennem is kell, mert indul a gépem. További szép napot.-intettem nekik, majd visszamentem anyához, és már indultunk is fel a gépre.
Most is próbáltam aludni, de csak nem sikerült, pedig volt még előttünk 6-7 óra utazás. Szerencse, hogy elhoztam magammal az Altatódal című könyvemet, amit a napokban kezdtem el olvasni. Igaz még csak az elején tartok de nagyon megtetszett. Két óráig le is foglalt, de hamar kiolvastam, így a további 4 órát, zenehallgatással töltöttem. Meg néztem ki a fejemből. Végül elaludtam unalmamban. Arra ébredtem, hogy bemondták hogy kapcsoljuk be az övünket, mert megkezdjük a leszállást. 
El sem hiszem, hogy ideértünk, olyan végtelennek tűnt ez az út. Este 7-kor landoltunk, anya felhívta apát hogy merre van. Fél órán belül ideér azt mondta. Remek odamentünk a csomagokhoz, de persze miért is ne az egyik bőröndöm elkeveredett. Azt mondták mennyek az információhoz, ott megmondják hol tudom átvenni. Egy kis irodába vezettek be majd nemsokkal utánam egy másik lányt is. Hosszú barna haja volt, sportosan volt öltözve, kicsit alacsonyabb volt mint én, De aranyos arca volt. 
-Szia.-köszöntem.-A te csomagjaidat is elkeverték.?-kérdeztem.
-Igen sajnos.-mosolygott.-Sel Evens vagyok-mutatkozott be.
-Tara Swan.-nyújtottam a kezem.
Sel-el jól elbeszélgettünk, majd egy olyan negyed óra múlva végre meghozták a csomagokat, elvettem, majd elköszöntem tőle. Apa már ott volt értünk.
-Szia apa, hiányoztál.-megöleltem szorosan.
-Szia kicsim, nekem is, de most már minden normális lesz, megígérem.-nyomott egy puszit.
Bepakoltunk mindent, aztán elindultunk hazafelé, izgatottan vártam már, hogy milyen lehet a ház. Fél órája voltunk úton, mikor megcsörrent a telefonom..


FIGYELEM A TÖRTÉNET INNENTŐL KÉT SZÁLLON FUT! ITT: http://lullaby-altatodal.blogspot.hu/
ÉRDEMES OLVASNI! XX

11 megjegyzés:

  1. Szomorú vagyok, hogy senki sem kommentel, szóval akkor kezdem én.. nagyon jó lett!:)) <3
    Love Kossuth.

    VálaszTörlés
  2. Sziaaa! Most kezdtem el olvasni a blogodat és bevallom nagyon imádom!
    Lécci siess a kövivel :)) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. még kell 7 komi :)) de szerintem ma este fel is teszem :) amugy ezt is olvasd, mert hozzá tartozik :) www.lullaby-altatodal.blogspot.com

      Törlés
  3. Utálom az 1D-t, de tetszett a történeted.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm az őszinte véleményed, örülök, hogy tetszik :)

      Törlés
  4. Nagyon jó ügyes vagy!! :D Gyorsan a kövit!!

    VálaszTörlés
  5. nagyon jó a történet:) ma találtam meg a blogod, de már az egészet végigolvastam:) légyszi írd a következőt:DDd

    VálaszTörlés