2012. szeptember 29., szombat

13.Visszaszámlálás

Másnap reggel kilenc óra körül keltem. Sikerült teljesen kipihenni magam. Fél órát még az ágyban lustálkodtam  aztán erőt vettem magamon és elmentem letusolni. Megmostam a hajamat és hagytam, hogy magától megszáradjon, így egy kicsit hullámos lett. Felvettem egy fekete farmert és egy mintás felsőt. Lementem reggelizni, anyáék már elmentek dolgozni, így csináltam magamnak egy nutellás kenyeret, meg egy bögre kakaót. Leültem a tv elé, valami sorozat ment, nem nagyon figyeltem mi is ment benne, inkább csak bámultam ki a fejemből. A telefon csörgése zökkentett ki a gondolataimból. Sel hívott.
-Szia! 45 percen belül előttetek leszek.-szólt bele.
-Szia! Rendben, már várlak.-tettük le egyszerre a telefont.
45 perc múlva  kopogtak is az ajtón. Felkaptam a táskám amibe már beletettem a pénztárcám meg a napszemüvegem. Felkaptam egy kabátot és már indultam is. Beszálltunk a kocsiba és eszembe jutott, hogy majd valakivel ki kéne mennem a reptérre amikor a fiúk hazajönnek. Selre gondoltam.
-Szeretnék valamit kérni-kezdtem.- de csak ha nem probléma.-néztem rá szépen .
-Hát talán megteszem-nevetett.
-Jövő héten jön haza pár barátom, és szeretném ha megismernéd őket-azt nem akartam megmondani neki, hogy kikről is van szó, mert akkor egyből nemet mondott volna.
-Melyik nap?-kérdezte.
-Péntek-néztem rá.-Ugye benne vagy?-kérdeztem.
-Persze.-mosolygott rám. Kicsit furcsa arcot vágott.
-Minden rendben?-kérdeztem, fürkészve az arcát.
-Persze, csak kicsit elbambultam.-mosolygott, de láttam, hogy eltitkol valamit. Nem akartam faggatni. -De én is szeretnék bemutatni neked valakit. -nézett rám.
-ő egyébként a barátod?-kérdeztem.
-Nem.-mondta határozottan.-Egyszer volt, hogy megcsókolt, de felesleges lett volna erőltetni. Ő spanyol én nem. Messze lennénk egymástól.-erőltetett magára egy mosolyt.
-Sajnálom.-mondtam őszintén.
-Felesleges, barátokként jobban kijövünk.-válaszolta.
Fél óra múlva megérkeztünk a vidámpark elé. Leparkoltunk, megvettük a jegyeket és már indultunk is be. Mindenre fel ültünk amit csak láttunk, a legjobb a hullámvasút volt, egymás után ötször mentünk. Örültem, hogy Sel is annyira szereti, mint én. Ettem vattacukrot, meg mindenféle cukorkát. Sajnos Sel az edzések miatt nem ehetett. A végén mér annyit röhögtünk, hogy nagyon megfájdult a hasam. Rengetek képet csináltunk, annyira jól éreztük magunkat, hogy egészen zárásig maradtunk. Közben lehűlt a levegő, így hasznát vettem a kabátomnak. Elmentünk a közeli McDonald's-ba enni. Tízkor értem haza, megbeszéltük, hogy holnap megnézzük a viaszbábukat.
Bementem a házba, anya és apa még tévéztek. Odaköszöntem nekik, elmeséltem, hogy mit csináltunk ma. Megkértem apát, hogy holnap vigyen be a városba, mert vásárolni szeretnék. Elfáradtam, de még erőt vettem magamon, és bekapcsoltam a laptopom, mert megbeszéltünk Harryvel, hogy ma Skypelunk. Nála délután három volt, nálam már tizenegy. Bejelentkeztem, és láttam, hogy a neve mellett egy zöld karika van. Egyszerre videóhívást indítottam. Harry egy kék takaróval a fején ült agy ágyon. 



-Szia!-köszönt egy mosolygott.
-Szia.Hát te meg mit csinálsz? Délután három és még fel sem keltél?-nevettem.
-Tegnap durva esténk volt.-mondta.-Annyian voltak, rengetek aláírást osztottunk ki, volt három interjú, és egy fotózás. Este pedig egy két órás koncert.-sorolta.
-Hát akkor tényleg megérdemled a pihenést.-mosolyogtam.-Többiek?-kérdeztem.
-Niall elment Zaynel kajáért. Liam és Louis pedig Daniellel és Elenorral töltik a mai napot! Én pedig veled.-mosolygott. 
Neki még mindig sikerült zavarba hoznia. Beszélgettünk egy fél órát amikor hirtelen kinyílt az ajtó, és Niall ugrott be egy nagy táska kajával.
-Szia Tara!-ordibálta.
-Szia Niall! Látom éhes vagy.-nevettem.
-Mikor nem? Igaz?-bökte meg az oldalát Harry, aztán együtt nevettünk tovább azon ahogy Niall tömi a fejét. Zayn is odajött, beszélgettünk még egy kicsit, de aztán inkább elköszöntem tőlük, mert éreztem ,hogy mindjárt lecsukódik a szemem.  Igazam is lett, ledőltem az ágyra, gyors átcseréltem a pizsamámat s már el is aludtam.
Reggel anya keltett.
-Ha azt szeretnéd, hogy apád bevigyen a városba akkor kelj fel. Van egy fél órád, hogy összekészülj!-húzta el a sötétítőt.
-Jaj, máris reggel van. Rendben, összekészülök.-nyafogtam.
Kimásztam az ágyból, beágyaztam. Bevonszoltam magam a gardróbba, kiválasztottam egy fehér ujjatlant és egy szakadt farmert. Bementem a fürdőbe, letusoltam, majd felöltöztem. Egy laza sminket is felraktam, aztán lementem a konyhába, felkaptam egy almát, meg a táskámat, és már futottam is ki a kocsihoz, mert apa már csak rám várt.
-Jóreggelt.-köszönt, majd bekapcsolta az övét.
-Neked is.-nyomtam egy puszit neki. 
A kocsink egy Volvo xc60 volt, fekete színben. Nagyon tetszett. Apa bekapcsolta a rádiót, és együtt énekeltünk. Majd jöttek a reggeli hírek. Épp egy hír volt a fiúkról, miszerint az eddigi legsikeresebb fiúbandák közé sorolják őket. Az új CD-jük még meg sem jelent, de már most rekordot döntött az előre megrendelések között. Hát persze mindenki szereti őket.
-Gondolom hiányzik?!-nézett rám apu.
-Persze, nagyon.-néztem le a cipőmre.
-Te tényleg szereted, és láttam a srácon,hogy ő is oda van érted, két hét nem a világvége.-simította meg a vállam.
-Igen, és ő volt az aki elfelejtette velem Greget, és nélküle nem tudom most hol lennék, nem tudom mikor sikerült volna túljutnom ezen.-mosolyogtam.
Örültem neki, hogy apa is kedveli Harryt. Az út további részét énekléssel töltöttük. Nagy szerencsém, hogy apa halad a korral, és elég jó zenéket hallgat.
 Jókat nevettünk. Olyan kilenc körül beértünk a városba. Tipikus nagy forgalom, dugók, mindenki siet a munkahelyére. Apa kitett az egyik nagy bevásárlóközpont előtt, meg adott egy kis pénzt. Mondjuk nem szorultam rá, mert így is elég sok zsebpénzt gyűjtöttem össze. A Balckberrym rezgett, szóval sms-t kaptam. Sel írt, hogy egy kicsit elhúzódott az edzése, így csak délre tud jönni a London Eye-hoz. Aztán meg megcsörrent a telóm, Sel anyukája hívott, azért mert este szervez egy meglepetés bulit Sel-nek, és szeretné ha én is ott lennék. Megkért, hogy tartsam titokba. Még jókor is jött, így legalább valami ajándékot is tudok venni, mert nem illik üres kézzel menni. 
Első utam a h&m-be vezett. Találtam pár melegebb pulcsit, vettem két farmert és egy bőrdzsekit is. Az ékszerek között pedig találtam egy bajszos gyűrűt, amit már egy ideje keresek, de sehol sem találtam. Ezután átmentem a Forever21-be, igazából nem nagyon volt szükségem semmire, de mindig találok egy-két dolgot ami tetszik. Most egy hátul cipzáros barack színű felsőnél és egy fekete feszülős nadrágnál maradtam. Sel-nek pedig találtam egy aranyos karkötőt, remélem majd tetszik neki. Épp a cipőket nézegettem amikor odajött pár lány.
-Szia. Bocsi zavarhatnánk?-kérdezte az egyik, félénken.
-Sziasztok! Persze, miben segíthetek?-kérdeztem kedvesen.
-Csinálhatnánk egy képet veled?-kérdezték.
-Ó, persze.-mondtam. 
Pár kép, és egy kis beszélgetés után aztán már mentek is tovább. Tizenegy körül úgy döntöttem, hogy elindulok a London Eye-hoz, mert nem igazán tudtam merre is kéne menni. A bevásárlóközpontból kifelé pér kamerával és fényképezőgéppel találtam magam szemben. Tehát már itt is követnek, mesés. Próbáltam teljesen természetesnek tűnni, mintha ott sem lennének. Felvettem a napszemüvegemet és elindultam a cél felé. Legalábbis azt hittem.. Egy negyed óra barangolás után sem találtam semmi London Eye kiírást , úgyhogy inkább megkérdeztem valakitől merre is van a helyes irány. Szerencsére kedvesen útbaigazítottak, így pont dél előtt még oda is értem. Rengeteg ember álldogált ott, amikor a tömegből egyszer csak felfigyeltem egy ismerős arcra. Sel jött oda, megöleltem aztán elindultunk a kocsi felé ami a közelben parkolt. Láttam, hogy van ott pár fotós meg riporter, de ügyesen bepattantunk a kocsiba, Sel pedig már gázt is adott.
-Nem gond, hogy be kell ugranunk a Powerslide-ba, az időegyeztetés miatt?-kérdezte.
-Persze, hogy nem.-válaszoltam.
Negyed órán belül megálltunk egy kisebb bolt előtt, bementünk és , mint megtudtam Nick fogadott minket kedvesen.
-Sziasztok lányok.-mosolygott ránk.
-Szia Nick, ő itt Tara.-mutatott be Sel. Kezet fogtunk, szimpatikusnak tűnt.
-Sel van itt neked öt szett görgő, napszemüveg, és egy rózsaszín bukósisak. Két darabot gyártottak le neked, tesztelni.-mondta Nick.
-Rendben, köszönöm. Összeraknád nekem egy táskába?-kérdezte Sel.-Amúgy Nick az időpont egyeztetés lapot ide tudnád adni? Még fogalmam nincs mikor megyek korit tesztelni.-mondta.
-Persze, egy pillanat előkeresem azokat is.
Mikor végeztünk a lapot odaadta nekem Sel, hogy dobjam be a kesztyűtartóba. Ameddig ő a szponzor cuccokat bepakolta hátra, én a kocsiban várakoztam. Aztán ő is beült és indultunk is a múzeumba, ami a város másik felén van. Út közben röhögtünk össze vissza, aztán észrevettem, hogy valami rezeg. Sel telefonja volt.-Sel, Sel Sel!!!-szóltam rá.
-Bocsi, nem figyeltem, mi történt?-kérdezte.
-A telefonod cseng.-mutattam nevetve.
-Igen?-vette fel.
Valami Andyvel beszélt, görkoris dolgokról, meg időpont egyeztetés miatt. Kihasználtam addig az időt, és küldtem Harrynek egy sms-t. "Szia. Rád gondoltam, épp most is, és most is.. :), mit csinálsz most, én épp Sel-el kocsikázok. Hiányzol, szeretlek xx" 
Ott most épp hajnali öt óra van, szóval nem is számítottam válaszra. 
Mikor odaértünk tényleg megtetszett már kívülről is, elkezdtem tapsikolni, ez ilyen amerikai szokás szerintem, meg Sel elég furán nézett rám. Ha valami nagyon tetszik ezt csinálom.
-Ez olyan izgi!-ugráltam, össze-vissza.
-Tara, ez csak sok viaszbábú, egy teremben.-röhögött ki.
-Jól van már!-húztam el a szám.
Bent még jobban tetszett ez az egész, de Sel miatt nem kezdtem el "örülni".Próbáltam mindent megörökíteni, minden szoborral lefényképezkedtem, és Selt is odaráncigáltam. Végül rengeteg kép készült, amin és őrülten vigyorgok, Sel meg unottan néz a kamerába. Épp a képeket nézegettem vissza, amikor észrevettem, hogy valamit nagyon néz. Odakaptam a fejem és Niall Zayn Louis Liam és Harry állt velem szemben. 
-Ez most komoly? Még itt is kísértenek?-nézett rám.
-Ne legyél már ilyen.-röhögtem.-Lehet, hogy nem is olyan rosszak.-nem lehet, hanem biztos, de ezt már csak gondoltam. 
-Ároló.-vágta rá. Aztán már indultunk is tovább. Én azért jobban szemügyre vettem őket, és megállapítottam, hogy élőben sokkal helyesebbek. Aztán én is tovább indultam. Mire mindent megnéztünk tényleg elfáradtam. De még várt rám egy meglepetés buli, amit sikeresen titokban tartottam. A kérésemre beültünk még a Nando's-ba. Elég viccesek lehettünk ahogy tömjük a fejünket és megfulladunk a röhögéstől. Hét órakor felhívtam apát, hog jöhet értem. Elbúcsúztam Seltől, de tudtam, hogy mindjárt ismét látom. Mikor beszálltam az autóba mondtam apának, hogy ne haza vigyen hanem Selékhez, mert meglepetés buli lesz. Apu tudott egy rövidebb utat, így még szerencsére odaértünk előtte. Bekopogtam, a többiek már mind ott voltak. Gyorsan elbújtunk a konyhában, és vártuk hogy hazaérjen. Nemsokára hallottuk, hogy nyílik az ajtó, és egyre közelebb jön a konyhához. Mikor felkapcsolta a villanyt mindenki egy emberként ugrott elő.
-Meglepetés.-üvöltöttük.
-Úristen!-csak ennyit tudott mondani, látszott rajta, hogy meglepődött. A nyakamban lógott még mindig a fényképezőm így sikeresen megörökítettem minden pillanatot. Sel odament mindenkihez, és megköszönte ezt a meglepetést. Tetszett neki a kerkötő, szóval örültem. Megismertem Peet-et is, Sel spanyol barátját. Hát mit ne mondjak, elég jól nézett ki. Sötétbarna haj ami oldalra volt csak dobva, szép szemek, és jól volt felöltözve. Kedves volt, és közvetlen, ami nekem sokat számít. Hárman együtt sokat nevettünk, fél tízkor viszont mondtam Selnek, hogy én mennék, mert mindjárt elalszok. Izgatottan köszöntünk el egymástól, mert holnap szombat ami azt jelenti, hogy Coldplay koncert. Amint felmentem betettem az újonnan beszerzett cuccokat a gardróbba, letusoltam és mielőtt elaludtam volna, még megnéztem a telefonomat. Volt egy sms Harrytől, és három nem fogadott hívás.
"Annyira nem bírom már. Úgy irigylem most Zaynt Louit és Liamet. nekik itt a barátnőjük. örülök, hogy jól érzed magad, gondolj bele egy hét múlva ilyenkor már  a karjaimban leszel. Rettentően hiányzol, mindennél jobban szeretlek. x"
Hát ezt megkönnyeztem elég rendesen. Más szóval az egész estét végigbőgtem, csak Harry hangjának sikerült megnyugtatnia, mert este már nem bírtam és felhívtam. De amint elköszöntünk megint elszorult a torkom. Hiányzott az érintése, az ölelései, a csókja, csak az a tudat, hogy itt van mellettem. Álomba sírtam magam.
*
A tegnapi könny áradatnak meg is lett a következménye. Reggel véraláfutásos nagy vörös szemekkel ébredtem. A tíz órás alvás sem segített a kinézetemen, hulla fáradtnak éreztem magam. Egyedül az a tudat, hogy ma végre eljutok egy Coldplay koncertre dobott fel. Tíz órakor levonszoltam magam az emeletről, még mindig pizsamában voltam. Anya mikor meglátott, furcsán nézett rám.
-Hát veled meg mi történt?-nézett elképedve.
-Anya, a szerelem romba dönt.-mondtam kicsit mókásan.
-Á szóval Harry van a dologban. Mi történt?-kérdezte aggódva.-Valami rosszat tett?-kérdezte.
-Az ég világon semmit sem, csak egyszerűen hiányzik.-hajtottam le a fejem.
Anya odahúzott magához, és nyomott egy puszit a fejem búbjára. Vettem egy mély levegőt és rendbe raktam magam belül. Egy pohár víz ment le a torkomon. Tizenegykor csöngettek, Sel volt az. Anya nyitott ajtót.
-Jó napot. Tarat keresem.-mondta.
-Gyere csak beljebb.-invitálta beljebb anya.
Szép látvány lehettem, ott ültem össze-vissza álló hajammal, kómás fejjel az ebédlő asztalnál.
-Akkor átjössz hozzám készülődni?-kérdezte.
-Persze, tíz perc és össze szedem magam.-indultam el a szobámba.
Egy tök sima farmert, és egy szürke pulcsit vettem fel, egy fehér conversel. A táskámba bedobtam egy másik szakadt farmert egy elől feliratos felsőt, meg egy két smink cuccot. A hajamat csak felkötöttem és feltettem a napszemüvegemet. A fényképezőgépemet a táskámba süllyesztettem, indulásra kész voltam. Fogjuk rá. Elköszöntem anyától és elindultunk Sel-hez. Az egész délután arra ment rá hogy készülődtünk, végül ötre végeztünk. A koncert pedig kilenckor kezdődött.
 Vip jegyünk volt , így bemehettünk a színfalak mögé is. Megnézhettük a hangpróbát, meg csinálhattunk velük fényképet. Selt felismerték, és gratuláltam az eredményeiért, én pedig örültem, hogy nem. Nem is tudom hogy magyaráztam volna ki magam. A koncert fenomenális volt, minden dalt tudtam szóról szóra. Este fáradtan estem haza. Tartottam egy kis élménybeszámolót a fiúknak, de elnyomott az álom a gép előtt. Anya keltett fel, hogy Harry már egy fél órája próbál ébresztgetni, de nem sikerül neki. A fiúk persze jót nevettek a dolgon, az igazat megvallva én is. Aztán még kivételesen megnéztem egy pletykalapot :
"Selena Evens és Tara Swan máris legjobb barátnők? Egy hete minden napjukat együtt tölti a két ismer lány. Vajon mi lehet a háttérben?"
Barátság? Mi más-gondoltam magamban, majd elnyomott az álom.
Az utolsó hét felgyorsult, szinte minden nap csináltunk valami érdekeset, izgalmas dolgot. Lassan kezdett letelni az a pár nap is. Mire észbe kaptam csütörtök délután volt és épp Harryvel beszéltem telefonon, hogy huszonnégy óra múlva már itt lesz a karjaimban. Hihetetlen volt. A repülőjük holnap délután egykor landol. Egyre izgatottabb lettem. 
-Szia Sel. Ugye nem feledkeztél meg a holnapról?-mondtam egy hatalmas mosollyal az arcomon.
-Dehogy is.Mire menjek érted?-kérdezte.
-Délre.-válaszoltam izgatottan.
-Rendben ott leszek.-válaszolta, majd letettük a telefont.
A lassan lenyugodott, én pedig izgatottan és pillangókkal a hasamban aludtam el. Mit sem sejtve, hogy mit hoz a holnap.
x
(12 komi után jön a kövi) amiben már újra együtt lesz mindenki :) hajráá!!