2012. november 21., szerda

20. Egy fagyos éjszaka..



A telefonon Honey felírat villogott, és Demi Lovato vicsorgott rám a képernyőről. Láttam, hogy Sel arca eltorzul, így jobbnak láttam ha kinyomom, majd az asztalra dobtam. Erre mindenki felkapta a fejét, de látták, hogy semmi komoly, így mindenki vissza is tért a dolgához. Ez idő alatt Sel az udvarra nyíló ajtóhoz lépett és idegesen és összeroppanva kirohant rajta. Jobbnak láttam, ha most nem hagyom magára, még valami hülyeséget csinál.
- Sel, várj!- kiabáltam utána.
 Láttam, hogy Zayn kint van, gondolom cigizni jött. Tudtam, hogy ez mennyire érzékenyen érinti Selt, mivel sokan azt feltételezik Niallről, hogy van valami közte és Demi között. Ezzel azután sem hagytak fel, hogy Selel összejöttek. Kimentem utána és láttam a szeméből lefolyó kis cseppeket, ami meglepett. Még sosem láttam ennyire sírni. Odaléptem hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
- Menjünk innen! – sírt a vállamon.
-Háromra befutunk az erdőbe, jó?-kérdeztem, bólintott.- Egy-Kettő-Három!-kezdtünk el futni.
-Lányok!-üvöltött utánunk Zayn. De mi csak futottunk és futottunk az ösvényen , egészen addig amíg már nem láttuk a házat magunk mögött. Mikor megálltunk Selre néztem.
-Miért?-kérdezte halkan, mintha én tudnám a választ.
Nem mondtam semmit csak megöleltem és hagytam, hogy kisírja magát a vállamon. Aztán elindultunk tovább, egy óráig sétáltunk körülbelül. Megbeszéltünk minden részletet és tudattam vele, hogy ezt mindenképpen meg kell beszélniük és nem futhat el minden elől.  A ház felé indultunk, legalábbis azt hitem, hogy arra tartunk.
-Szerinted mennyi esély van arra, hogy eltévedünk egy erdőben?-néztem rá.
-Nem tudom, valószínű nagy. Miért?-kérdezte sétálás közben.
-Mert szerintem eltévedtünk.-álltam meg és néztem visszafelé.
-Hogy mi?-állt meg ő is.
-Komolyan már több mint húsz perce sétálunk visszafelé és semmi.-mondtam kétségbe esetten.
Újabb egy óra sétálás után már tényleg tudtuk, hogy nagyon, de nagyon eltévedtünk. Időközben elkezdett besötétedni, a kabátjainkat pedig bent hagytuk a házban, mert egyikünk sem számított erre. Eléggé fáztunk már, de szerencsére azért mind a ketten zárt cipőben és hosszú farmerben voltunk, de rövidujjuban. 
Én már kezdtem feladni a reményt, hogy sikerül kikeverednünk innen, amikor egyszer csak megláttunk a távolban egy omladozó régi kis fa házat. 

-Nézd!-mutattam a ház felé.
-Én oda aztán be nem megyek.-rázta meg a fejét Sel.
-Ne szórakozz.-fogtam meg a csuklójánál és a ház felé húztam.
-Az összes gusztustalan horror film így kezdődik, és oda biztos, hogy be nem megyek.-ismételte meg magát.
-Akkor megfagysz itt kint egyedül.-mondtam és még mindig húztam a ház felé.
Közelebb mentünk és alaposan megvizsgáltuk. Maximum négy négyzet méter volt az egész, ablak sem volt, csak egy nyikorgó ajtaja. Recsegett az egész, aztán egyszer csak felerősödött a szél teljesen kirázott a hideg. Megfogtam Sel kezét és magam után húztam a házba. A réseken még bevilágított a fény egy kicsit, így nagyjából beláttuk a teret. Lehuppantam egy fa darabra az egyik sarokban az ajtóval szemben. Sel pedig undorodva , de leült mellém. 
A szél befújt az apró lyukakon, az egész ház nyikorgott tőle. Sel odabújt hozzám, én pedig átkaroltam. A teste megint remegett, ebből következtettem, hogy megint sír, így még jobban magamhoz szorítottam. Aztán lassan megnyugodott, és álomba szenderült. Én még egy jó ideig nem tudtam elaludni, mert minden kis zajra felriadtam. De végül engem is elnyomott az álom.Már olyan négy óra körül lehetett, mikor megébredtem, mivel kint már színes volt az ég és kezdett világosodni. Hangokat hallottam, nem messze tőlünk. Mint amikor valaki lépked a fa ágakon. Fél álomban voltam, de a szívverésem felgyorsult, a végtagjaimat már nem éreztem. A hangok egyre csak közeledtek, majd egyszer csak egy árnyék rajzolódott ki az ajtó előtt, és az ajtó kinyílt..




*Harry szemszöge*


Niallel együtt Louit ütöttük ahol csak értük. Persze csak hülyeségből, mert feltöltött egy képet Selékről. Amikor Zayn rohant be a nappaliba.
-
Niall, megint mi történt Sel-el?-kérdezte a cigi szagú Zayn.

Sosem értettem miért nem teszi már le. Utáltam a cigit, mindig is. Jó persze buliba egy-egy belefér , de hogy minden nap, józanul zavar.
-Nem tudok róla, hogy bármi problémája lenne. Miért?-kérdezte Niall, miközben még mindig Louin ült.
-Tara és Sel befutottak az erdőbe és- itt hagyott egy kis szünetet.-Sel sírt.-fejezte be.
-Mi?-ugrott le Niall Louiról.
-Nem kell parádézni, felhívom Tarat.-vettem elő a zsebemből a telefonom és tárcsáztam. Pár másodpercen belül megszólalt a kabátja zsebében az R U Mine?. Meglepődtem, mert nem szokta a telefonját csak így itt hagyni.
-Hát ez szép volt.-veregette meg a vállam Loui.
-Majd én.-mondta Niall és kiment a konyhába.
Tara kabátja ott volt mellettem a kanapén, remélem semmi hülyeséget nem csinál. Ilyen esetben mindig egyszerre a legrosszabb dolgokra gondolok, egy rossz szokás. Nem tehetek erről. Öt perc múlva Niall visszajött.
-Úr isten.-kapott a fejéhez.
-Mi van?-kérdeztem elég hisztérikusan.
-Azt hiszem tudom mi a baja.-fordult Zaynhez.
Elmondta, hogy Demi hívta aki úgy van bent a telefonjában hogy „Honey”. Sel meglátta mivel rá bízta a telefont, mikor mi Louit üldöztük. Igazából lehet önzőségnek hangzik, de csak az érdekelt, hogy most valahonnan előkerítsem Tarat.
-Ember, te hülye vagy.- mondta Loui elkerekedett szemekkel.
-Az.-értett mindenki egyet.
-Én elmegyek megkeresni őket.-szólalt meg Niall egy perc hallgatás után.
-Én is.-vágtam rá egyszerre.-De ha bármi bajuk lesz, meghalsz.-idegeskedtem.

Gyors felöltöztem és Tara kabátját is elraktam, plusz még két elem lámpát, ha nem találnánk meg sötétedés előtt őket. Erre gondolni sem mertem. Aztán el is indultunk a keresésükre.
-Mi van Demivel?-vágtam a közepébe.
-Semmi! Az ég világon semmi, ha lenne valami akkor tudnátok róla, de mióta itt van Ő azóta még csak nem is beszélek Demivel.-magyarázta.
-Szóval akkor te is szereted.-mondtam.
-Igen. Azt hiszem mind a ketten szerelmesek lettünk.-mondta, aztán a kezét a vállamra tette.-Nem lesz semmi bajuk.-nézett a szemembe.

Nagyon reméltem, hogy igaz lesz amit Niall mondott. Ennél jobban ebben a pillanatban nem akartam semmit.
Két órája sétáltunk meglehetősen csendben, egymás mellett. Tapintani lehetett a feszültséget körülöttünk. A lányok még mindig nem kerültek elő és az idő is kezdett rosszra fordulni. Fújt a szél és sötétedni kezdett. Tara kabátját szorongattam, vajon hol lehet? Egyre idegesebbek lettünk.
-Ha megtaláljuk őket és végig aludtam egy egész napot, esküszöm, hogy csináltatok egy kerítést ami mindig zárva lesz.-mondtam.-Azt hittem a tizennyolc évesek nem vesznek el az erdőben.-fogtam a fejem.

-Segítek.-sóhajtott Niall.-Ez mind miattam van.-mondta.
-Lehet, de nem számít már csak találjuk meg őket.-mosolyogtam.
Már nem tudom hány órája bolyongtunk, de világosodni kezdett, aztán beugrott valami.
-Mi van ha megtalálták a kis házat?-néztem Niallre.
-Nézzük meg.-Niall már teljesen lehangolt volt.
Újabb tizenöt perc múlva már láttuk a távolban a kis házat. Letértünk az ösvényről és elindultunk felé. Abban reménykedtem, hogy ott végre rájuk találunk, Elkezdtem futni az ajtó felé és gyorsan ki is nyitottam..


*Tara szemszöge*



Először csak egy alakot majd később már kettőt láttam az ajtóban. Megböktem Selt aki egyszerre felébredt. Amint közelebb értek felismertem Harryt és Niallt. Tudtam, hogy most már minden rendben lesz.Harry óvatosan felemelt a földről és a kabátomba bugyolált. Niall követte a példáját, de Sel erősen ellenállt. Harry nem kérdezett semmit és csak átkaroltam a nyakánál fogva, a fejemet a mellkasához szorítottam és lehunytam a szemem, ő pedig megpuszilta a homlokom.
-Most már minden rendbe lesz.-súgta.
Niallt és Selt hagytuk, hogy megbeszéljék a dolgaikat. Kicsit előre mentünk, vagyis Harry vitt karjában. Általában nem hagyom ezt, de per pillanat nem éreztem a testrészeimet és ő sem engedte volna. A válla felett hátranéztem ahol épp Niall megcsókolta Selt.
-Hát ez nem tartott sokáig.-nevettem Harry nyakába, mire ő is visszanézett.
-Ki gondolta volna.-mosolygott ő is.
Kis idő múlva ők is csatlakoztak hozzánk, így végre elindulhattunk vissza. Mivel engem Harry vitt és útközben elaludtam, nem tudom meddig tartott az út. Arra ébredtem meg, hogy Harry gyengéden letett az ágyára.
-Hány óra van?-kérdeztem álmos hangon.
-Fél hat.-mondta.-Aludj csak.-mutatott az ágy felé.
-A nyár utolsó napját nem fogom ilyen értelmetlen dolgokra elfecsérelni, lesz még alkalmam aludni. Menj csak tusolj le, aztán megyek utánad majd én is. De most ha nem gond bekapok valamit, mert már nem tudom mióta nem ettem semmi. –kórdúlt meg a hasam, mire összenevettünk.
-Igen is, csak nem szeretném ha a kimerültségtől összeesnél.-nézett rám komolyan.
-Így ismersz engem, teljesen fitt vagyok!-ugrottam talpra.
-Te kis örökmozgó, akkor most elmegyek letusolok. Nem jössz velem?-nézett rám perverzem.
-Hát-húztam az agyát.-Nem!-kacsintottam, éhes vagyok.
Durcásan, de bevonult egyedül a fürdőbe. Én pedig felvettem az egyik pulcsiját és lementem a konyhába reggelizni.

Lent a konyhában csak Louist találtam aki épp Kevinnel játszott.
-Nézd Kevin itt van Tara, rossz kislány vagy Tara!-ugrált oda hozzám. Néha elgondolkozok, hogy ő itt a legidősebb.
-A többiek merre vannak?-kérdeztem, hátha kapok választ.
-Mindenki a barát nőjével van, Eleanor pedig fotózásra ment.-válaszolta Loui vagy Kevin,  én már nem tudom.
-Értem, akkor ha megengeded csinálnék magamnak reggelit.-próbáltam a konyha felé furakodni, de Loui elállta az utat.
-Louis, ha nem fejezed be akkor kidobom Kevint a kukába!-mutattam rá, és a szemem közte és Kevin között ingázott.
-Neee!-visította.-Nem bánthatod Kevint. Abba hagyom, komolyan.-kiabált tovább. Erre átölelte Kevint és halált játszva a földre feküdt. Kihasználtam a helyzetet így gyorsan átugrottam rajta és a hűtőhöz léptem. Sok mindent nem találtam, ami nem meglepő. Egy tál müzlivel beértem, jelenleg.
-Biztos minden rendben van vele?-lépett oda Sel.
Louis felkapta a fejét.
-Sel? Te vagy az?-kérdezte még mindig csukott szemmel.
-Igen Loui.-beszélt Sel a föld felé. Erre Loui a semmiből felpattant és a nyakába ugrott.
-Selena te rossz kislány.-mondta Loui Kevinnel bábozva (?)- Kevin szeret téged.-törölgette a szemét mintha sírna. Én itt már nem bírtam tovább, túl fáradt voltam ehhez, inkább befejeztem a reggelimet.
-Sosem volt normális-mondtam kér falat között. Erre mindenki elkezdett neveti.
-A többiek?-kérdezte Niall.
-Zayn Perrievel, Liam Danival, Eleanor pedig fotózáson, így nem tudja lekötni a hiperaktív barátját. Harry pedig tudol, aztán ha végez hazavisz ruháért.-soroltam.
-Azt hiszem ez nem rossz ötlet.-nézett Sel Niallre.
-De útközben bemegyünk a Nando's-be.-nézett Niall bizakodóan Selre.
-Támogatom éhes vagyok.-mosolygott Sel.
Aztán fogtam magam és felvonultam Harryhez. Beléptem a szobába és láttam , hogy nem zavartatja magát, teljesen meztelenül futkosott fel le a szobába. Hát ha őt nem zavartatja akkor engem sem. Ismertem a járást így megfogtam egy törölközőt és bementem letusolni.
-Egyébként Sel és Niall elmentek reggelizni és Selékhez, szóval ha kész leszek már mehetünk is!-kiabáltam ki a zuhany alól.
-Várj nem hallom! Még egyszer.-kiabált vissza. 
-Mondom Niall és Sel elmentek, szóval ha elkészülök akkor indulhatunk is.-ismételtem magam. 
-Várj így sem, be kell mennem.-tudtam, hogy mire megy ki a játék. Mire észbe kaptam már be is ugrott mellém.
-Hé! Ez nem ér. Harry menj ki!-parancsoltam rá, és nyomtam a tusoló fejet az arcába. Így tiszta vizesek lettek a fürtjei.
 -Na ezt most megbánod.-állította el a vizet és ahogy voltunk csuron vizesen felkapott és kicipelt a szobába. 
-Harry ne! Áu! Ne engedj el!-nevettem. Tiszta vizes voltam így sikerült kicsúsznom a karjai közül. De utánam futott és visszahúzott az ágyba. Hasra feküdtem és magamra húztam a takarót. 
-Na, nyugi ne ficánkolj.-puszilta meg a nyakam.
-Minden rendben van itt?-dugta be Loui Kevin fejét az ajtón.
-Loui, menj innen.-dobott oda Harry egy vizes törölközőt.
Hallottuk amint álsírást csinál a folyosón. Harry megrázta a fejét és kiment még mindig teljesen meztelenül utána.
-Fúj, Harry te meztelen vagy, undorító!-futott el az ajtó előtt.
Miután mind a ketten megszáradtunk felöltöztünk. Én kaptam egy melegítő nadrágot, meg a kedvenc JW-es lila pulcsiját. Annyira meleg volt és puha, meg Harry illata volt, egyszerűen imádtam. 
-Ideje indulni! Loui merre van?-kérdeztem.
-Nem tudom. Biztos sokkot kapott , khmm.-nevetett.
-Jaj te!-nevettem.-Szia Loui!Mi el mentünk!-kiabáltam, azért hátha meghallja.
Beszálltunk az autóba  és a mi házunk felé vettük az irányt. Útközben már megint majdnem elaludtam, de pont akkor értünk a feljáróhoz. Annyira bebambultam, hogy nem is vettem észre, hogy megálltunk és Harry kopog az ablakon mellettem. Kinyitotta az ajtót, és a karjában akart bevinni, de most nem hagytam neki. Szerencsére anyáék már nem voltak otthon. Nem akartam arról beszélni, hogy miért nézek ki ilyen szakadtan, vagy hol jártam az éjszaka, hogy hol aludtam. Mert ezért tuti megbüntettek volna. Gyors felfutottam a szobámba és belevágódtam a pihe puha ágyamba. Harry is követte a példám, mellkasára hajtottam a fejem és álomba szenderültem.
Harry telefon csörgésére ébredtem meg.
-Szia!-szólt bele, majd felállt és kiment a folyosóra.
Nem tudom, hogy ki lehetett az aki kereste. Csak épp, hogy hallottam amit beszél.
-Igen, akkor elmegyek! Igen, biztosan ott leszek jövő héten.-mondta.
-Rendben, akkor majd ott találkozunk. Szia.-tette le a telefont, majd jött vissza mellém.
-Ki volt az?-kérdezősködtem.
-Cara.-válaszolta.-Aki elhívott a divat bemutatóra.
-Á, és őt honnan ismered?-érdeklődtem tovább.
-Öhm, még régebben jóba voltunk. De lényegtelen.-próbálta terelni a szót.
-Aha jóba voltatok, és mégis mennyire jóba?-kérdezgettem tovább, most már mindent akartam tudni. 
-Nem akartam senkitől semmi komolyat, ez olyan futó kapcsolat volt. De kiderült, hogy ő nagyon is többet akart, de én nem.-mondta egyhangúan.- Csak kavartunk.-nézte a telefonját.
-És most akkor mégis miért találkozol vele?-kiakadtam.
-Tara, te mondtad, hogy menjek csak nyugodtan.-nézett fel rám.
-Igen, de nem tudom, hogy kihez mész.-háborogtam.
-Ha ennyire zavar, akkor gyere te is!-emelte fel ő is a hangját.
-Jó.-vágtam a fejéhez.
-Jó.-válaszolta.-Akkor én most lemegyek enni valamit.-ment ki egyszerűen az ajtón.
-Jó én meg átöltözök.-válaszoltam durcásan. 
Bementem még mindig feldúltan a fürdőbe, mégis miért nem lehetett volna ezt elmondani előbb is. Akkor nem engedtem volna csak ilyen egyszerűen el. Feltettem a szokásos szempilla spirált, meg egy kis száj fényt. A hajam kifésültem és egy magas copfba fogtam fel. Kiválasztottam egy egyszerű kényelmes farmert és egy fekete a vállánál szögecses vékony pulóvert vettem fel hozzá. A lábamra pedig egy barna hátul cipzáros topánt vettem fel. A telefonomat kivettem a kabátom zsebéből és a farmerembe csúsztattam, majd elindultam lefelé a lépcsőn. 
A lépcsőn lefelé haladva megszólalt a zsebembe az 'R U Mine?'. Sel hívott.
-Igen?-vettem fel.
-Hozzál répa tortát,légyszi.-mondta, erre felnevettem.
-Oké!-nevettem még mindig.-Mit csináltál?-gondolom megint Louival történt valami.
-Itthon hagytam egyedül szerintem sztrájkol, az összes ablak meg ajtó nyitva volt mikor ideértünk és Xboxozott a nappaliban.-mondta kuncogva.
Végül is megegyeztünk, hogy valahogy szerzek répa tortát.
-Harry!-szóltam be a konyhába, épp egy banánt tömött magába.
-Na megnyugodtál?-nevetett teli szájjal.
-MIért, mikor voltam ideges?-néztem rá komolyan.
Erre csak megrázta a fejét. Közöltem vele, hogy tortát kell sütnünk.
-Te csak keresd a neten a receptet és pedig előszedem a torta formát.-adtam a kezébe a laptopom.
-Megvan!-kattintott egy képre, és alatta pedig ott volt a recept, nem tűnt bonyolultnak, így neki is álltunk. Elég jól sikerült, mert a tésztájának jó íze volt. Már csak meg kellett sütni. Húsz perc volt a sütihez írva, így be tettük had süljön. 
Harry beült a babzsákfotelbe és tévézett, és pedig a laptopon csekkoltam ezt a Carat. Modell, tipikus beképzelt kis csaj, aki nagyra tartja magát. Nádszálvékony, zsiráf termetű, első látásra nem volt szimpatikus. Minden létező cikket elolvastam róla. Nem tehetek róla , ilyenkor jobb nyomozó vagyok mint az FBI. Találtam egy képet amin Harry kocsijában ül, ott ahol most én szoktam. 
-Fúj, mi ez a szag?-szagolt a levegőbe Harry.
-Basszus! A torta.-pattantunk fel egyszerre, és a konyába rohantunk. 
Hát sikerült teljesen elégetni. 
-Na ezt jól megcsináltuk.-nevettem.
-Semmi gond, beugrunk útközben egy cukrázdába.-nevetett.
-Ez egy jó ötlet.-mosolyogtam.
Miután rendet tettünk a konyhába magunk után, hagytam anyáéknak egy levelet , hogy ma időben hazajövök, mert holnap iskola. Iyenkor nem hívom fel őket telefonon, nem szeretném őket zavarni.  Felkaptam a fekete kardigánom és már be is vágódtam az autóba. Útközben megálltunk egy kisebb cukrázdába és szerencsére volt nekik egy egész tortájuk. Amikor visszaértünk a házhoz Niall Sel és Loui már ott voltak. Loui az egész tortát bezúzta, emelett pedig már megevett elég sok sütit is. Így mire El ideért, hatalmasra nőtt a hasa. Mindenki jót nevetett rajta. Selel letelepedtünk a kanapéra a fiúk pedig kint maradtak. El pedig Louit ápolgatta. 
-Sel mikor nézted meg utoljára a twittered?-kérdeztem tőle.
-Amióta megnézted nem voltam fenn.-mondta.
-Ellenőrzés.-nyújtottam a kezem a telefonért. 
Több mint három millió követő, köztük Demi is. Mivel csak a vállát rángatta, így visszakövettem. Majd átléptem a sajátomba. Megnéztem minden üzenetet, és pár rajongót vissza követtem, meg párat be tetszikeztem. Őket ez boldoggá teszi akkor miért ne. Aztán megnéztem az új követőket és egy név szemet szúrt nekem.. Cara.
-Mi történt?-kérdezte Sel.
-Cara...bekövetett.-néztem furán.
-Az meg ki?-kérdezte.
-Csak egy csaj, akit ki nem állhatok.-mondtam.-Rámászott Harryre. Biztos, hogy nem követem vissza.-húztam fel az agyam.
-Hát jó.-mondta és kinevetett.
-Ez nem vicces.-vágtam oldalba.
-Igazad van, sajnálom.-folytatta vissza a nevetést. Majd újra kitört belőle.-Tényleg bocsi.-mondta miközben még mindig nevetett.
-És mi van Demivel?-vágtam vissza.
-Ez nem vicces.-nézett rám, aztán már mind a ketten elkezdtünk nevetni. Erre a nagy hangzavarra bekukucskáltam az ajtón a fiúk.
-Mi olyan vicces?-kérdezte Harry. Erre csak még jobban elkezdtünk nevetni, már a végén levegőt is nehezen kaptam. 
-Ma senki sem százas.-zárta le a témát Niall, majd visszahúzták a fejüket.  
Megnéztük Cara-t Twitteren és még jobban elkezdtünk nevetni már komolyan a földön hemperegtünk mikor odajött Eleanor.
-Lányok... Jól vagytok?-nézett ránk mosolyogva.Csak bólogattunk, mert megszólalni nem tudtunk. Aztán El is elkezdett röhögni mikor felé mutattam a telefont amin Cara volt látható. Fél órás röhögő görcs után fájó hassal mentünk be a fiúkhoz én beleültem Harry ölébe Sel pedig Niall mellé. Aztán közösen megszavaztuk, hogy megnézzük az Inception-t. Sel szerint jó film volt, mert az egyik kedvenc színésze játszik benne.  Niall elég furcsán nézett rá mikor közölte, hogy Ő a kedvence és egyszer találkozni is szeretne vele. Harry kiröhögte én pedig közöltem, hogy meg kell néznünk a Twilight-ot, mert Robert az én kedvence. Itt Harrynek torzult el az arca és Niall röhögött rajta. 
-A premierre el kell mennünk.-örültem, mert már csak pár hónap volt az utolsó részig. 
-Persze. Már csak az hiányzik.-szólalt meg Harry.
-Ne legyél már ilyen jöhetnél te is.-röhögött Sel.
-Persze!-forgatta meg a szemeit aztán Aztán megfogtam a karját és kihúztam a konyhára, mert már elegem volt a mai viselkedéséből. 
-Sosem fogok vele találkozni fogalmam sincs miért csinálod ezt.-kezdtem bele.
-Egy városban élsz vele akármikor találkozhattok.-kiabálta a fejemhez. Bevágtam magam mögött az ajtót, mert nem akartam, hogy bárki hallja ahogy veszekedünk, ez most csak ránk tartozott.
-Igen?-néztem a szemébe.-És téged ez miért zavar, te is elmászkálsz másokkal, anélkül, hogy szólnál nekem. Ha ma nem kérdezek rá, akkor kitudja mi lett volna ebből megint.-most már kiabáltam.
-Miért szerinted nekem hogy esik amikor itt áradozol egy olyan pasiról aki egy városban él veled, és bármikor láthatod?-emelte fel ő is  a hangját.
-És szerinted nekem hogy esik, hogy egy olyan csajjal találkozol akivel előttem kavargattál. Még csak nem is szólsz róla, pedig én azt hittem mindent megbeszélünk.-gyűlt gombóc a torkomban. Nem értettem mi van velem, annyi mindent kiakartam mondani, annyi minden felgyűlt bennem.
-De engem egyáltalán nem érdekel Cara.-kezdett el fől le mászkálni.
-Nekem ez mára már túl sok, most azonnal hazamegyek.-téptem ki az ajtót. Harry persze utánam rohant. -Sel, kérlek vigyél haza.-mondtam könyörgően. Nem akartam itt maradni, most rögtön haza akartam menni.
-Nem mész sehova.-jött utána Harry.
-Nem Harry. Haza megyek. Most.-csuklott el a hangom, a sírás határán voltam.
-Na nem! Majd én haza viszlek akkor.-fogtam meg a csuklóm, de én egyszerre kirántottam magam a fogásból.
-Mondom Selel.-próbáltam határozott lenni, nem tudom mennyire sikerült.
Könyörgő szemekkel Selre néztem, aki végül megfogta a kocsi kulcsot, felöltözött és el  is indulhattunk végre. Nem bírtam volna, most egy légtérbe maradni vele.

Fél útig gyűlt bennem a düh meg a harag, de aztán egyszer csak kijött minden, elkezdtem hadarni, mindent elmondtam.
-Nem tudom miért kell ezt csinálni.-zártam le.
-Ha rájöttél volna egy olyan dolgon vesztetek össze aminek semmi jelentőség sincsen.-mondta az utat figyelve. 5 percig csendben ültem mellette és emésztette amit mondott aztán megszólaltam.
-Végül is igaz, de nem fogok bocsánatot kérni. Ő kezdte.-mondtam flegmán.
-Makacs.-nézett felém egy pillanatra.
-Volt kitől tanulnom.-válaszoltam nevetve.
Erre csak vágtam egy pofát vágott aztán mentünk tovább. Az út további részében még elég ideges voltam, de kezdett alább hagyni aztán már csak nevettünk.  Amikor a rádióból egy One Direction szám szólalt meg Harry szólójánál egyszerűen kinyomtam. Nme voltam kíváncsi a "nem tudod milyen szép vagy" szövegére. Sel erre elröhögte magát , én  pedig csak forgattam a fejét. Az út rettentő hosszúnak tűnk, de végül sikeresen hazaértem. Elköszöntünk azzal a tudattal, hogy holnap ismét találkozunk, hisz kezdődik az iskola. Hurrá!
Anya a nappaliban ült és magazint olvasott, apu pedig a laptopot bújta mikor beléptem az ajtón. A kardigánom csak feldobtam az akasztóra, és megpróbáltam kommunikáció nélkül felvonulni a szobámba.
-Szia Tara, hát téged is látni.-nevetett anya az újság mügöl.
-Nem vagyok vicces kedvembe. Inkább felmegyek a szobámba ha nem gond?-néztem rá.
-Mi történt?-nézett fel apu is.
-Nem akarok róla beszélni.-ráztam meg a fejem. Tudtam hogy mindjárt lefolyik egy könnycsepp az arcomon, ezért felrohantam a szobámba, és kulcsra zártam az ajtót.
Egyszerre az ágyba dőltem ruhástul cipőstül, és minden kijött. Ilyenkor ha nagyon ideges vagyok és túlterhelt mindig elsírom magam. Így jön ki a feszültség. Álomba sírhattam magam, hisz este az ablak kopogására ébredtem meg. Felhúztam az ablakot, kinéztem rajta, és az utcán nem más állt , mint...





REMÉLEM NEM HARAGSZOTOK, HOGY 3 HÉTIG NEM VOLT SEMMI ÚJDONSÁG. DE SZERINTEM EZ A FEJEZET KÁRPÓTOL MINDENT. ELÉG HOSSZÚRA SIKERÜLT, DE NEM BÁNOM. KOMMENTBEN VÁROM A VÉLEMÉNYED, ÉS A KEDVENC RÉSZED. HOSSZAN FEJTSD KI. x
30 KOMMENT ÉS +3 KÖVETŐ UTÁN MÁR HOZOM IS A KÖVETKEZŐ RÉSZT!!! XXXXXX #lotsoflove