2012. november 6., kedd

19.The Last Time

Beléptem Sel szobájába és, hogy mit láttam?! Niall és Sel együtt ültek az ágyon Sel nekem háttal. Kicsit sokkot kaptam. Amint Niall észrevett engem az ajtóban megbökte Selt amire ő is felém fordult, majd Niall felállt és odajött hozzám.
-Tara, minden rend..-mondta, de én közbevágtam.
-Tudtam, tudtam, tudtam.-vágtam a szavába, majd a nyakába ugrottam, és megöleltem. 
Aztán odafordultam Selhez és őt is megölelgettem. Szerintem Sel elfelejtette, hogy ma sulit nézünk, de végül még időben elkészült és Niallel együtt elindultunk az iskola felé. 
Már kívülről is nagyon tetszett. Nem a megszokott kinézete volt, kicsit amerikai stílusú. Belül még jobban tetszett. Hatalmas ablakok voltam mindenhol, amik nyitottá tették az egész teret. A folyosón végig mindenkinek névre szóló szekrénye volt. Mivel ez egy magán suli, így van belépő kártya is, amivel meg tudják akadályozni a lógásokat. Mindig lehet tudni mikor tartózkodsz az épületben és mikor hagyod el azt. Első látásra tetszett az egész. Ide még az is szívesen jár aki nem szereti a sulit. 
Niallel ott maradtunk a folyosón amíg Sel elment beszélni az igazgatóval. Tudtam, hogy ide nem lehet csak úgy beiratkozni, biztos kell majd felvételezni, vagy valami ilyen hasonló dolog szükséges, ahhoz , hogy bekerüljek. Az ilyenektől mindig is féltem, és ez szerintem meg is látszott rajtam. 
-Tara minden rendben? Csak akkor rágod a szád, ha izgulsz?-fordított maga felé Niall.
-Nem igazán. Biztos lesz majd valami felvételi, ezeket annyira utálom!-rándult görcsbe a gyomrom.
-Sel biztos elintéz neked mindent, nem kell izgulni.-simította meg az arcom.
-Ha már itt tartunk, mi is ez köztetek? Ti most akkor?-kérdeztem.
-Igen, mi most együtt vagyunk.-villantott egy száz wattos mosolyt.-És köszönöm neked, ha nem mondod, hogy szedjem össze magam, akkor most biztosan nem itt lennénk.-ölelt meg.
-Ez csak természetes, hisz barátok vagyunk.-ütöttem vállon, mire összemosolyogtunk.
Az ajtó kinyílt mellettünk amin boldogan lépett ki Sel. Reméltem, hogy valami biztató dolgot mond majd. Nem tudtam leplezni , hogy ideges vagyok, Niall meg is szorította a kezem és küldött egy biztató mosolyt. Hát bevallom nem segített sokat, de örültem , hogy itt van és szorít nekem.
-Nyugi már, felvettek.-ölelt meg Sel.
Abban a pillanatban akkora kő esett le a szívemről, szét ölelgettem volna. De inkább csak gyengéden magamhoz szorítottam és súgtam egy köszönömöt neki. Miután kiörültem magam elindultunk, hogy megnézzük a suli többi részét is. 
A bejárattal szembeni lépcső felvisz az osztályokhoz. Balra az alsóbb kilencedik tizedikes osztályok, jobbra pedig a felsőbb tizenegy , tizenkettő, tizenharmadikos diákok osztálya van. Mivel mi a tizenegyedikes osztályba fogunk járni jobbra kanyarodtunk és a folyosó végén meg is találtuk a sajátunkat. 
Nem akkora amekkorához hozzá voltam szokva. Maximum tizenöt húsz ember fér be. Amerikában negyvenes osztályok voltak. Úgy hiszem  ez ezerszer jobb lesz, sosem szerettem a tömeget, úgy könnyebb volt a kiközösítés, aminek gyakran tárgyává váltam. Egy személyes padok voltak, velük szemben egy nagy tábla felette pedig egy vetítő vászon. A terem hátuljára egy hatalmas mágneses tábla volt feltéve, amire képeket és feliratokat lehetett erősíteni. Esetleg krétával rajzolni rá, ötletesnek találtam. Az ablakból az udvarra lehetett kilátni. A sportcsarnok hatalmas volt, az ebédlőben pedig ilyen kör asztalok voltak körülötte pedig székek. 
Miután megnéztünk minden látnivalót kiindultunk az iskola elé, ahová Harryt hívtam. Sel és Niall ott álltak kézen fogva mikor Harry odaért mellénk elkerekedett szemmel. Nyomott egy puszit a számra majd Niallhez fordult.
-Niall azt hittem jóban vagyunk.-mondta aztán felém fordult és megbökött.-Te erről tudtál?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Ma reggel buktak le.-mosolyogtam.
-Azt hittem veled is elég jóban vagyok.-mondta Harry aztán összefonta maga előtt a kezeit, mint ha meg lenne sértődve.

Nyomtam a füle mögé egy hatalmas puszit, amitől rögtön kiengesztelődött. 
Amikor elköszöntünk tőlük az autó felé indultunk.
-Minden rendben ment?-érdeklődött.
-Igen, Sel elintézett mindent, felvettek.-mosolyodtam el.
-Ez szuper, látod nem lesz semmi gond. És ma mit terveztél?-kanyarodott ki az útra.
-Igazából nem tudom, egyébként sikerült rendet tenni?-nevettem.
-Két óra alatt úgy rendbe raktak mindent, hogy nem is hittem a szememnek.-mondta.
-Köszönöm.-dobtam felé egy puszit.
-Ugye tudod, hogy hamarosan beköltözünk a studióba?! Az új számokat fel kell venni.-nézett rám.
-Igen tudom. De majd elnézőbb leszek, hogy ha nem tudunk annyi időt együtt tölteni.-mondtam pár bíztató szót.
-De a jó hír, hogy legtöbbször délelőtt dolgozunk, addig te úgyis iskolában leszel, így érted tudok majd menni és el is tudlak reggel vinni.-mondta.
-Tudtad, hogy nekem van a világon a legjobb barátom?-kérdeztem.
-És azt tudtad, hogy nekem van a világ legjobb barátnője?-vágott vissza, mire összemosolyogtunk. 
Mivel anyáék csak holnap este érkeznek haza miénk az egész ház. Gondoltam felhívom aput, és elújságolom neki a jó hírt.
-Szia apu!-szóltam bele a telefonba, amint felvette.
-Szia kincsem, otthon minden rendben van?-kérdezte.
-Igen, teljesen oké minden. Képzeld épp most értünk haza Harryvel.-kezdtem.
-Hol voltatok?-érdeklődött.
-Selel és Niallel megnéztük a sulit, tudod amit meséltem. És képzeld felvettek.-mondtam teljesen lelkesen.
-Ó, Tara ez remek. Ez szuper, még egy dolog hogy büszkék lehetünk rád.-mondta.
-Köszi apa, és üdvözlöm anyát. Ugye átadod neki?-nevettem.
-Persze, legyetek jók, holnap este találkozunk. Mennem kell egy megbeszélésre, szeretlek.-búcsúzott el.
-Szia apu! Én is.-raktam le a telefont az asztalra.
Csináltam pár szendvicset meg limonádét magunknak és beültem a nappaliba Harry mellé.
-Na mit nézzünk?-néztem rá.
-Nem muszáj tévéznünk!-mosolygott rám.
-Ahj te!-bokszoltam vállba.
-Most mi van? Nem gondoltam semmi rosszra.-nevetett.
-Jól van. Nem beszéled ki magad ebből.-nevettem.
-De tényleg, én arra gondoltam elmehetnénk valamerre, csak úgy sétálni.-nézett rám.
-Rendben, ez jól hangzik.-válaszoltam.
-Akkor gyere menjünk.-húzott fel a kanapéról.
Amióta Angliában élek még nem voltam a parton, tehát a mai utunk oda vezetett.  Hát itt a tengerpart teljesen más mint Kaliforniában , ott süt a nap. Meleg van és a talpadat égeti a homok. Itt a felhők többnyire eltakarják a napot, néha néha előbukkan, de azonnal el is tűnik.  Az idő mindig esőre áll, a víz hideg bármennyire is hívogató. A parton kéz a kézben sétálgattunk és beszélgettünk az előttünk álló pár nehéz hétről ami majd mind kettőnket eléggé meg fog viselni. Az utóbbi egy és fél hónap szinte minden napját együtt töltöttük, így nehéz lesz külön, de mind kettőnk szerinte csak megerősíti a kapcsolatunkat. Nekem az iskolában kell száz százalékosan helytállnom, neki pedig az új CD, a minden napos studiózásban.  Nem mondanám, hogy cserélnék vele.
Este nyolc fele már kicsit lehűlt az idő, visszaindultunk az autóhoz. Már megszoktam, hogy ha páran körbenállnak és kameráznak, vagy fényképeznek minket. Most is az autóig követtek minket, a rajongók nagyon elszántak tudnak lenni. Harry mindig kedves, válaszol mindenre meg mindenkivel csinál képet. 
Fél kilencre értünk a házhoz. Mind a ketten nagyon fáradtak voltunk, egyszerre fürdés és vacsora után be is bújtunk az ágyba. Én hamar elaludtam.
Másnap a megszokottnál kicsit később keltem. Amint kinyitottam a szemem láttam , hogy Harry fekszik mellettem és a twittert bökködi. Amikor észrevette, hogy ébren vagyok adott is egy reggeli hosszú édes csókot.
-Ugye nem megint a véleményeket meg az utálkozó üzeneteket olvasod?-néztem fel rá.
-Nem, csak az egyik ismerősömmel beszélek aki elhívott egy divatbemutatóra. Nem tudom, hogy elmenjek e rá?!-nézett rám.
-Szerintem menj csak el, nem veszítesz semmit.-bíztettem.
-Igazad van, akkor meg is írom neki.-válaszolta, majd megint elkezdte nyomkodni a kis képernyőt. Nem tudtam, hogy ki hívta meg, de nagyon nem is foglalkoztatott. Biztosan valamelyik régi ismerősen, barátja. 
Szinte az egész napot otthon a tévé előtt töltöttük ketten, délután felhívott Sel, hogy átjöhetne Niallel. Persze, hogy igent mondtam, így négyen együtt néztük egy filmet. Anya és apa olyan kilenckor érkeztek meg, mind a ketten nagyon fáradtak voltak. Egy kis élménybeszámoló után el is mentek aludni. Niall Harry Sel és én egészen hajnali 5-ig hülyéskedtünk. De reggel mindenki hazament kipihenni magát. 
A nyár utolsó hete nagyon hamar elment. Szinte egy szempillantás alatt. Hétfőn otthon pihentem a másnapi hajnalig tartó hülyéskedést. Kedden Harryvel elmentem az iskolára bevásárolni, vettünk egy pár dolgot , ilyen tipikus sulis cuccokat. Szerdán az egész napot anyával töltöttem, ilyen anya lánya napként. Neki még kicsit furcsa hozzászokni, hogy kamerával követik, így inkább csak egyik boltból menekültünk a másikba. Vicces lehetett. Csütörtökön apa bevitt a munkahelyére , mert segítenem kellett neki. Igen nekem, aki mindenhez kétbalkezes. Végül örültem neki, mert megismertem pár nagyszerű embert. És nem sikerült semmit sem össze törni. Pénteken végre Harryvel lehettem egész nap. Megbeszéltük , hogy holnap csinálunk egy olyan nyár záró bulit, hiszen mostanában nem lesz sok esély arra, hogy így mindenki együtt legyen és bulizzunk egy jót. Este elmentünk egy nagyon gyönyörű helyre vacsorázni, majd éjfélkor izgalommal teli bújtam ágyba, a holnap parti miatt.
Másnap már elég korán elkezdtük a készülődést én reggel még átmentem Selhez aki aludt. Ameddig nem ébredt fel gondoltam megnézem a twittert mi újdonság van ott. Aztán hamarosan ő is felkelt
-Jó reggelt!-mosolyogtam.
-Szia.-mondta fáradt hangon.-Hány óra?-kérdezte.
-Fél 12 -válaszoltam.
-Akkor megyek reggelizni.-mondta morcosan.
-Felesleges.-mondtam mosolyogva és elé toltam egy mekis zacsit.
-Ez életmentő.- ugrott fel egyből.
-Ismerlek.-röhögtem el magát.
-Mennyire?.-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Annyira, hogy hoztam ruhát is.-nevettem tovább. Tudtam, hogy ő erre nem gondol.
-Örök hála.-mondta teli szájjal.
Csak röhögötem rajtam. Nagyon jó ruhát hoztam neki, ha még neki is tetszett. Egy rózsaszín kockás inget hoztam neki egy sötétebb farmerrel és egy hozzá illő alacsony szárú converse-el. A haját egy laza copfba kötötte. Aztán utána én is átöltöztem..
-Indulhatunk?-kérdeztem miután mindketten készen voltunk.
-Persze.-mondta és megfogta a kocsikulcsot. Beszálltunk a kocsiba aztán elindultunk a One Direction házhoz.
-Lounak köszönhetitek, hogy még nem buktatok le. -mondtam mosolyogva.
-Hogy-hogy?-csodálkozott.
-Újságot dugdosott, nem volt 3 napig internet a házban nehogy észre vegyenek valamit.-soroltam.- Amúgy visszakövethetnél már Twitteren.-néztem rá.
-Tényleg fogalmam sincs mikor voltam utoljára fenn.-mondta.
-Akkor most itt az ideje.-mondtam és a kezembe vettem a telefonját.-E-mail? Jelszó?-kérdeztem.
Elmondta nekem  aztán kb negyed óráig csendben nyomkodtam a telefonját mire sikerült mindent rendbe tennem.
-Van valami érdekes számomra is?-kérdezte nevetve.
-Inkább számomra.- mondtam fel sem emelve a tekintetemet a telefonról.
-Velem is megosztod esetleg?-kérdezte.
-Persze.-mondtam.-2 millió követőd van a fiúk, Joey , Peet, és egy csomó híresség.-mondtam mosolyogva.
-Hát jó.-vonta meg a vállát.-És ez olyan nagy dolog?-kérdezte furán.
-Ez több millió lány álma.-válaszoltam.
-Nekem sosem volt ez az álmom.-válaszolta.
-Tudom, nekem sem.-aztán már meg is érkeztünk.
Mikor kiszálltunk a kocsiból Lou abba a pillanatban kiszabta a bejárati ajtót és felénk rohant, aztán a Sel nyakába ugrott.
-Szia Lou.-mosolygott aztán szorosan megölelték egymást.
-Hiányoztál!-mondta Louis.
-Te is nekem!.-válaszolta Sel, aztán engem is üdvözölt majd  bevonszolt minket a házba. Lou eléggé izgatott volt igazából hozzá se lehetett szólni. Odamentem harryhez aki adott egy édes mégis könnyed puszit a homlokomra. Tudja , hogy ezt mennyire szeretem. Kicsit félre vonultunk míg a többiek az előszobában nevetgéltek. Nem sokra rá hallottuk, hogy mindenki ujjong, meg gratulál, gonoltuk, hogy most jelentették be hogy együtt vannak. Erre a hangzavarra mi is kimentünk.
-Csókot.-üvöltötte el magát Lou. Erre mindenki elkezdett röhögni. Niall megfogta Sel a derekát és megcsókolta. Épp frissítettem, és láttam, hogy Loui új képet töltött fel. 

-Miért van Lou twitterén egy olyan kép amin Sel és Niall csókolóznak?-kérdeztem mosolyogva.
-Louis.-kiabálta Niall.
-Igen?-nézett ki a szoba ajtón.
-Meghalsz!-röhögött Niall a Sel kezébe  nyomta a telefonját, befutot a szobába és rá ugrott Loura.
-Óvodások.-röhögtem. Aztán Harry is csatlakozott hozzájuk.
-Rosszabbak.-nézett rám nevetve.
Aztán csörögni kezdett Sel kezében a telefon. Láttam, hogy lefagy a mosoly a szájáról. Kikaptam a kezéből a telefont , kinyomtam mert...


REMÉLEM TETSZETT EZ A RÉSZ IS, SAJNÁLOM, HOGY EZ EGY KICSIT RÖVIDEBB.. IGYEKSZEM MAJD.. VISZONT MOST 2-3 HÉTIG NEM TALÁLKOZUNK! ADDIG IS JÓ OLVASÁST. 15 komi kell és +5 követő :) xxx