2012. október 30., kedd

18. Újra itthon

-"Selena Evens balesetet szenvedett"-olvastam fel hangosan, mire Harry egy hatalmasat fékezett. Még szerencse, hogy nem jött mögöttünk senki.
Egy kép is volt csatolva, amint a kórház előtt van Niallel. Azonnal előhalásztam a zsebemből a telefont és hívtam Niallt.
-Hangosítsd ki!-mondta Harry.
Kihangosítottam és a harmadik csengés után fel is vette.
-Igen?
-Mi történt Sel-el? És én erről miért nem tudok?-kezdtem köszönés nélkül, és egy könnycsepp is kigördült a szememből, amit Harry gyors letörölt.
-Nem érdekel, hagyjatok békén.-nyomta rám a telefont, és hallottam a hangján, hogy már megint ivott. Harryvel összenéztünk.
-Hívjuk Louit!-vette ki a kezemből a telefont, mert én sokkot kaptam.
-Hangosítsd ki!-utasítottam.
-Szia Tara! Miben segíthetek?-kérdezte kedvesen Loui.
-Harry vagyok! Megtudnád nekem mondani, hogy mi történt Selel? És miért egy bulvároldalról kell ezt nekünk megtudnunk?-kérdezte Harry idegesen.
-Nyugalom! A nehezén túl van, nemrég vittem haza a kórházból, semmi komoly. Már edzeni is elment, tudjátok milyen makacs.-mondta Loui lazán, kicsit megnyugodtam.
-Szólhattatok volna.-szólaltam meg.
- Sel nem szerette volna, ha e miatt hazajöttök.-mondta.
-Akkor a holnapi bulit elhalasztjuk.-mondta Harry, én is egyet értettem ezzel.
-Szerintem nem kell. Már el tud jönni, csak egy két sebe van. Megbeszélem vele.-válaszolta Loui.
-És Niallel megint mi történt?-kérdeztem.
-Összevesztek, megint.-nevette el magát.
-Ki gondolta volna?!-nevetett Harry is.
-Ez nem vicces.-szóltam közbe.-Niall megint iszik.-erre mind a ketten elhallgattak.
Elbúcsúztunk Louistól, aztán végre hazafelé vettük az irányt. Fél órán belül végre már a házunk előtt voltunk. Igaz, hogy beszéltem anyáékkal telefonon, de akkor is hiányoztak. Kiszálltam a kocsiból és gyorsan be is futottam a házba. Anya és apa is otthon voltak, mára szabadságot vettek ki. Beleugrottam a karjukba, mire mind a ketten nyomtak egy puszit az arcomra. Harry hozta utánam a cuccaimat, de csak beköszönni jött, már indult is haza.
-Holnap segítek a buli szerevezésében. Mondjuk tizenegyre érted jövök, ha úgy jó?-kérdezte.
-Remek.-nyomtam egy búcsú puszit a szájára, aztán be is mentem a házba.
Miután becsuktam magam mögött az ajtót leültem anyával és apával a nappaliba. Elmeséltem nekik mindent, anya meg bevallottam, hogy sejtette ezt a Sel-Niall dolgot, csak nem akart bekavarni. Néztem egy nagyot. Apa pedig megnyugodhatott, hogy nem csináltunk semmi hülyeséget.
Délután négykor felmentem a szobámba és kipakoltam a bőröndömből. Mindennek olyan Párizs illata volt. Mert van egy fura szokásom. Ha valahová elutazom, nem olyan sok időre, akkor egy bizonyos parfümöt használok, és ha azt megérzem akkor eszembe jut z utazás és az ott eltöltött idő.
Bekapcsoltam a laptopom és felraktam az összes képet, majd visszanéztem őket. Találtam egyet amit az egyik este csinált Harry rólunk. Annyira tetszett, hogy ki is tettem Twitter profilképnek.Nem akartam zavarni Selt, had pihenjen, meg holnap úgyis megbeszélünk mindent. Mivel elég fáradt voltam, fürdés után be is bújtam az ágyba, de nem tudtam elaludni. Megszoktam, hogy Harry mellett alszom el. Egész este forgolódtam, meg hülyeségeket álmodtam. Aztán olyan négy körül végre sikerült elaludnom.Vártam a reggelt, és a bulit ami nálunk lesz.
Reggel kicsit fáradtan keltem, tízkor csengett a telefonom. Legszívesebben aludtam volna egész nap, de tudtam, hogy Harry egy órán belül itt lesz. Addig pedig szerettem volna teljesen elkészülni. Nagy nehezen, de azért sikerült kimászni az ágyból. A tükörbe belenézve az életkedvem is elment. Maximum négy órát aludtam, így kicsivel több sminkre volt szükség. Ma az idő is szép volt, a nap sugarai besütöttek a szobámba. Felvettem a szakadt neon zöld rövidnadrágomat egy fekete csipkepántos toppot és a fekete conversemet. A hajamat csak megfésültem és hagytam kiengedve. Maradt még időm így bekaptam még egy kis reggelit is. Bementem a nappaliba egy tál gabonapehellyel és lehuppantam a tévé elé. Épp a spongebob ment, jót nevettem Patrik hülyeségeim, aki azért volt épp felháborodva, mert nem látta a homlokát.(?) Pont emeltem a kanalat a számhoz amikor valaki megpuszilta a nyakam. Ijedtemben eldobtam a tálat, ami teljesen beterített mindent, még a felsőmre is jutott.
-Jézusom!-szólalt meg egy hang mögöttem, amit egyszerre felismertem.
-Harry, a frászt hoztad rám!-kezdtem durcásan, de aztán nevettünk egy jót.
Mivel a felsőm teljesen elázott felszaladtam és felkaptam egy bő pólót, amit a derekamnál megkötöttem.  Felkaptam a napszemüvegem, a telefonom becsúsztattam a nadrágzsebembe. Becsuktam az ajtót és már szaladtam is az autóhoz. Beszálltam Harry mellé, aztán már be is indította a motort. 
-Sajnálom, hogy így megijesztettelek.-hajolt oda és nyomott egy puszit az arcomra.
-Legalább nevettünk egy jót.-mosolyogtam rá.
A szokásos bevásárlóközpontba mentünk, mert itt mindig mindent megtalálunk, amire szükségünk van. Először egy hobbiboltba mentünk be, ahol lampionokat és kisebb színes díszeket vettünk. Ezután átmentünk az élelmiszerboltba, ahol egy csomó kaját meg piát vásároltunk. Amikor kifelé sétáltunk elmentünk egy kisállat bolt mellett is, ahol a kirakatban volt sok édes nyuszi. Odaszaladtam az üveghez, és néztem az édes pofijukat.
-Be szeretnél menni?-kérdezte Harry.
-Ha nem gond.-néztem rá.
-Még rengeteg időnk van este hatig, szóval semmi akadálya.-válaszolta.
Amint beléptünk az üzletbe én a nyuszikhoz siettem, Harry pedig az eladóval beszélgetett. Már régóta szerettem volna egy barna törpenyulat, csak anyáék erről hallani sem akartak, így csak álom maradt. Az eladó megengedte, hogy megfogjam, Harry csinált is egy fényképet. Úgy kellett kirángatni a boltból, vicces lehetett. Mivel a buli nálunk lesz hozzánk mentünk, de előtte még Harry beugrott pár cuccáért.
-Mit szólnál, ha jövőhéten bemutatnálak anyának?-kérdezte miközben pakolászott.
-Szívesen megismerném már.-válaszoltam.
-Rendben, akkor szombaton együtt ebédelünk velük.-mondta.
Igazából már szerettem volna megismerni az ő családját is. Eddig csak képeken láttam a nővérét és az anyukáját. Nem szokott beszélni a szülei válásáról, de tudtam róla , hogy nagyon pici volt akkor. Megértem, ha ez érzékenyen érinti, tudom hogy az anyukájával szoros a kapcsolata. Minden nap beszélnek, és legalább öt sms-t is küld neki. A nővérét pedig úgy védi mintha a bátyja lenne. 
-Na indulhatunk?-zökkentett ki a gondolataimból.
-Igen, persze.-fogtam meg a kezét.
Néha elgondolkozok, hogy a mi kapcsolatunk eléggé érdekes. Véletlenül ismerkedtünk, mi van ha nem azon a reggelen rohanok el, vagy ha ő nem az nap veszik össze a fiúkkal. Vagy ha mindez megtörténik, de a szüleim nem Angliába kapnak állást. Selt is csak véletlenül ismertem meg, minden csak egy pillanaton múlt. Ha bárki bármit máshogy tesz, vagy csak nem akkor abban a pillanatban most nem itt lennénk. Furcsa ebbe belegondolni. 
-Rendben vagy?-fogta meg a kezem útközben Harry.
-Ha belegondolsz mi van ha nem ismerjük meg egymást, most hol lennénk?-tűnődtem el.
-A szüleid akkor is megkapták volna a munkát, és ideköltöztök. igaz, hogy nem tudnánk egymásról, de biztos, hogy valahogy összehozott volna minket a sor. De ilyenen inkább ne gondolkozzunk, mert a hideg is kiráz.-rázta meg magát. Elmosolyodtam, igaza van ilyenen nem érdemes gondolkozni. Megtörtént és ez a lényeg. Ki kell élvezni minden pillanatát. 
Kiszálltunk a kocsiból a házunk előtt, furcsállottam , hogy itthon vannak anyáék. Segítettem becipelni a cuccokat és leraktuk a konyha pultra. Felszaladtam az emeletre, ahol anya a bőröndjébe pakolt.
-Hát te meg mit csinálsz? Hova készülsz?-néztem rá komolyan.
-Nyugi kicsim-jött oda.-Két órája hívtak minket, hogy el kell utaznunk hétvégére egy munka ügybe, Barcelonába.-simította meg  karom.
-Igen, úgyhogy rád bízzuk a házat, de azt szeretnénk, hogy ne legyél egyedül, szóval nehéz kimondani, de Harry eljöhetne hétvégére.-jött be apu a szobába.
-Ez most komoly?-mosolyodtam el.
-Teljesen.-feleltél együtt.
Eközben Harry is felért az emeletre. 
-Jó, hogy jössz fiam-nem tudom mióta van ennyire jóba apa Harryvel, de igazán örültem neki.-Elutazunk, így rád bízzuk a házat és a lányunkat. Vigyázz rá!-tette a vállára a kezét.
-Azon leszek, minden erőmmel.-nézett Harry apa szemébe.
Hű! Apán meglepődtem, hogy ennyire bízik benne, de szerintem végre elfogadta, hogy már nem csak az övé vagyok. 
Mivel anya és apa négykor elindultak a repülőtérre, volt két teljes óránk, hogy elkészüljünk.
-Na akkor kezdjünk neki!-álltam fel a tévé elől. Vagyis csak próbáltam mivel Harry letámadott. Szó szerint. Rám feküdt és nem engedett ki maga alól.
-Hé! Így nem fogunk elkészülni!-erre rá se hederített.-Nem kapok levegőt, meg akarsz fojtani?!-erre megijedt és gyorsan leugrott rólam.
-Sajnálom.-mondta.
-Bevetted!-kezdtem el gyorsan futni a kert felé.
-Na most ha elkaplak!-futott utánam.
A tóig értem el, már majdnem a faház ajtajához értem, amikor utolért és felkapott.
-Tudod kit verj át!-fenyegetőzött.
-Téged?-nevettem.

Becipelt a házba egészen a fürdőig ahol meg nyitotta a vizet és belökött a tusolófej alá. Nem hagytam magam behúztam őt is, így mind a ketten tiszta vizesen álltunk és röhögtünk. 

Elment még egy óránk, szuper most egy óra alatt kell mindent megcsinálni.
Miután átöltöztünk száraz ruhába elindultunk a hátsó ház felé a csomagokkal együtt. Először a fényfüzérekkel kezdtük. Egészen a bejárattól a kis házig tartó sor volt. Színes kis gömbök világítottak.
 Elhúztuk a nagy ablakokat és felakasztottuk a lampionokat, így nagyobb lett a tér. És bent is olyan hangulat volt, mintha kint lennénk. Kitoltuk a székeket meg az asztalt. A grillrácsot kicsit távolabb raktuk, majd bepakoltunk mindent a hűtőbe. A rágcsálni valókat nagy tálban az asztalra raktuk. Egy két koktélos pohárral együtt.


Még maradt tíz perc hatig, így gyorsan még felfutottam a szobámba és felkaptam egy csinosabb ruhát és egy nem olyan magas telitalpú fekete szandált. Épp a lépcsőn lépkedtem lefelé amikor benyitott az ajtón Sel. Annyira megörültem neki és főleg, hogy egyben van. Nem látszott rajta, hogy balesete volt. Egyszerűen nem törődtem senkivel és semmivel a nyakába ugrottam. 
-Jó újra látni.-mondta és magához szorított amit én is viszonoztam. Majd szépen sorba jöttek be, Zayn Louis Liam, de Niall még sehol sem volt. Féltem, hogy nem is jön el. 
-Azt hiszem te tartozol nekem valamivel.-mondtam az arcát fürkészve.
-Nem tudom miről beszélsz.- erre mindenki elröhögte magát, de én komolyan néztem rá.
-Szóval?.-nézetem rá felhúzott szemöldökkel. Itt már senki sem röhögött.
Végül elmesélte, hogy esett egy nagyot a kori tesztelés közben, és összevarrták a fejét meg a könyökét.  Ráütöttem egy picit a fejére, erre mindenki elkezdett nevetni.

-Miért mindig a legkisebbet kell bántani?-dörzsölte meg a fejét. Erre már mindenki a földön fetrengett, aztán felkapott egy kólát és kivonult az udvarra.  Nem sokkal később Niall is megjelent. 
-Szia Tara!-ölelt meg szorosan.
-Szia, annyira hiányoztál már.-adtam neki egy nagy puszit.
-Elhiheted nekem is. Ő is itt van?-kérdezte.
-Igen, épp az udvarra indult mikor bejöttél, szerintem beszélned kéne vele.-ösztönöztem.
-Köszönök még egyszer mindent.-nyomott egy puszit a homlokomra aztán ő is elindult az udvarra felé.
Én oda mentem Harryhez és csináltam magunknak egy koktélt, Zayn pedig szokás szerint a zenét adta. Egyre jobb lett a hangulat, Selel akartam beszélni amikor nem találtam sehol. Loui odajött.

-Kit keresel?-kérdezte.

-Nem láttad Selt? Nem találom sehol!-feleltem, kissé szédülve.
-Egy pillanat és felderítem a terepet.-bolondozott Loui. Sherlock próbálta megtalálni Selt, felderítette az udvart, meg az egész házat, de sem őt sem pedig Niallt nem találtuk sehol. Egy két vodka után már nem nagyon izgultam miatta, biztos haza ment. Aztán az este többi része kiesett, csak arra emlékszem, hogy Harryvel felmentünk az emeletre és bedőltünk az ágyba. Gondolom mindenki más is így tett. 
Másnap reggel mikor felébredtem, rettentően fájt a fejem meg hányingerem volt, de a telefonom jelzett, hogy mára van egy programom. Mégpedig suli látogatás Selel. Teljesen kiment a fejemből.
Mikor lementem a földszintre mindenhol nagy halomban álltak a poharak meg a sok szemét, durva buli lehetett. Felszóltam Harrynek, hogy dobjon el Selhez, biztosan otthon van. Megfürödtem, felöltöztem, és próbáltam magamat rendbe szedni amennyire csak lehetett. Amikor odaértünk Selék házához, nyomtam egy puszit a szájára.
-Amint végeztünk hívlak.-mondtam.
-Én pedig hívok egy takarító brigádot, mert azt a mocskot senki sem fogja kitakarítani.-mutatott maga mögé a házunk irányába.
-Jó ötlet.-nevettem.
Megvártam míg elhajt, aztán egyenesen a házba mentem, nem kopogtam , mert már szinte családtagként jártam ide. Köszöntem az anyukájának, aki nagyon mosolygott, fogalmam nincs miért. Aztán felmentem a lépcsőn és benyitottam a szobába tátva maradt a szám, mert..

20 komment én +5 követő után hozom a következőt x
pénteken lesz egy twitcam ahol tudtok a bloggal kapcsolatban kérdezni, ÉS MINDENKÉPPEN NÉZZETEK, MERT FONTOS BEJELENTENI VALÓNK LESZ A BLOGOKKAL KAPCSOLATBAN:  http://twitcam.livestream.com/cks75

21 megjegyzés:

  1. Nagyon jóó :))*-*
    Már kíváncsi vagyok a következőre!:)

    VálaszTörlés
  2. imádom nagyon jó kövit :)) !!

    VálaszTörlés
  3. Nagyoon jó lett ..:DD Gyorsan a kövit!!

    VálaszTörlés
  4. nagyon jó:) következőőt:D

    VálaszTörlés
  5. jujj ez is naon jó lett mint az összes többi:D

    VálaszTörlés
  6. naon jó lett<3:)

    VálaszTörlés
  7. naon kiváncsi vok a kövire:))

    VálaszTörlés
  8. kövit!!!!!!!!!!!!!!!!!!!:DD

    VálaszTörlés
  9. siess!!!
    már cs 4rendszeres olvasó kell húzzatok bele!!!

    VálaszTörlés
  10. 5 követő kell még mindig.. :) mert ez a rész előtt is 31-en voltatok. szóval HAJRÁ! és fontos bejelenteni valóm lesz pénteken TWITCAM-BA ugyhogy http://www.facebook.com/HungaryNeed1d lájkoljátok az oldalt, és itt megtudtok mindent x

    VálaszTörlés