2012. október 22., hétfő

17. Félreértés

Megláttam a híváslistát, és egyszerre tárcsáztam Niallt, mivel ő volt az első. Kíváncsi voltam mit mondhatott Harrynek amiért ennyire kiakadt.
-Szia Tara, az előbb miért raktad le?-kérdezte. Lehetett hallani a hangján, hogy ivott.
-Az előbb Harry vette fel, és megmondanád mit mondtál neki? Mert ledobta az ágyra a telefont, és elkezdett a fejemhez vágni mindenféle dolgot, amiből én nem értettem semmit.-folyt végig egy könnycsepp az arcomon.
-Azt mondtam, hogy szeretem, hogy nem bírom már..-akadt meg.
-Mivan?-nem tudtam miről beszél.
-Selt.-mondta ki végül.
-Tessék?-nem hittem a fülemnek.
-Igen. Szeretem Selt, és nem bírom végignézni ahogy elutasít.-mondta, és hallottam a hangján, hogy teljesen komolyan gondolja.
-Niall idefigyelj! Mondott valamit is, hogy arra következtetsz , hogy nem akar tőled semmit?-kérdeztem.
-Nem.-felelte egyhangúan.
-Látod, nincs veszve semmi. És most akárhol is vagy szedd össze magad, józanodj ki, és beszélj vele.-mondtam határozottan.
-És veletek mi lesz. Sajnálom, hogy Harry félreértette. Hogy tudom jóvá tenni?-kérdezte.
-Megoldom nyugalom, valahogy. Annyit tehetsz, hogy megpróbálod felhívni, és kideríteni, hogy merre van.-mondtam elkeseredetten.
-Mindent megteszek, és kérlek bocsájts meg.-mondta.
-Niall, nem tudnék rád úgysem haragudni.-mondtam, egy mosollyal a számon.
-Köszönöm. Akkor még beszélünk, remélem minden rendeződik.-köszönt el.
-Szia!.-tettem le a telefont.
A telefonomat rádobtam az ágyra, aztán nem tudtam mit kezdeni magammal. Délelőtt tizenegy óra volt, így még rengeteg időm olt estig, estére csak visszajön Harry.
Egy órát tudtam csak tétlenül várni. Rettentő érzés volt, délben már nem bírtam tovább, felkaptam a cipőm, meg a kabátom és elindultam megkeresni. Az utcákat járva mindenhová benéztem, minden olyan helyet megnéztem ahová mehetett, de sehol sem találtam rá. Délután négykor már kezdtem feladni a dolgot, így visszaindultam a hotel felé. Ötre vissza is értem, Harry még akkor sem volt sehol. Többször is próbáltam hívni, de nem vette fel, egyszer sem. Írtam neki egy sms-t: " Gyere vissza, ezt meg kell beszélnünk! "
Vacsorázni lementem egyedül, mivel szinte egész nap nem ettem semmit. Pár érdeklődő tekintet nézett rám, gondolom meglepődtek, hogy csak így egyedül jöttem. De szerencsére nem kérdezett rá senki. Nyolckor még mindig nem jött vissza. Leültem a földre és csak bámultam ki az ablakon. Könnyeim megint elkezdtek folyni, felálltam és egy köteg papírzsepivel visszahuppantam a földre. Azt hittem, hogy minden jól fog menni, hogy maximum valami kis hülyeségen összekapunk. Ehelyett most itt ücsörgök a kövön, egyedül, és szétsírom a fejem. 
Kint közben már teljesen besötétedett. Kilenc óra körül járhatott, amikor elmentem letusolni, majd beültem a fotelbe és folytattam a sírást. Nem tudtam hány óra lehetett , de végül álomba sírtam magam. Hajnalban az ajtó kattanására ébredtem meg. Harry bejött a szobába ledobta a kabátját meg a cipőjét, és elment letusolni. addig megpróbáltam összeszedni a gondolataimat mit is szeretnék neki mondani. Ha szerencsém volt, akkor Niall elérte telefonon, és megtette a kezdő lépést. Ránéztem az órára, fél négy volt, hol lehetett eddig. Mikor felültem az ágyra körülöttem tele volt minden szétsírt zsepikkel. Éreztem is, hogy a szemem meg van dagadva és lüktet. Végül sikerült összeszednem magam, és amikor Harry kilépett a fürdőből egy szál törölközőben el is kezdtem a mondandómat.
-Megbeszélhetnénk ezt az egészet?-kérdeztem kicsit bizonytalan hangon.
-Ezen nincs mit megbeszélni.-mondta flegmán, úgy, hogy még rám sem nézett.
-Harry, ne csináld ezt. Félreértetted a helyzetet.-csuklott el a hangom.
-Nem tudom ezen mit lehet félreérteni. Figyelj!-ragadta meg a vállam.-Megértem, és elfogadom, hogy te őt választod, de akkor mondd miért kellett az érzéseimmel játszanod?-szegezte rám a tekintetét.
-eszem ágába sincs őt választani.-másztam ki a karjai közül.-Én téged szeretlek és senki mást!-ordibáltam.-Niall Selt szereti. Eddig is őt szerette.-néztem a szmébe.
Először nem tudott mit mondani, csak magához húzott és megölelt. Aztán mikor elengedett, nem bírt a szemembe nézni, csak a szobába mászkál fel alá.
-Tara..-kezdte.-Annyira sajnálom, nem tudom mi ütött belém. Meg kellett volna hallgatnom téged is. Teljesen hülye voltam. Csak tudod, ha rólad van szó, mindig félek, hogy elveszítelek.-láttam rajta, hogy őszintén beszél.
-Nem tudnék rád haragudni, de nem esett jól, hogy nem bízol bennem teljesen.-mondtam.
-Megértem, de most megígérem neked, hogy mindenről megkérdezlek, és nem fogok egyszerre kiakadni mindenen.-mondta, majd kicsit közelebb jött.
-Na látod ez egy jó ötlet.-mosolyodtam el végre.
aztán végül odahúzott magához és hosszan megcsókolt, benne volt minden érzelem ami csak számított. Egyszerre volt édes, szenvedélyes, szerelmes, és vad. Jó volt végre újra a karjaim közé fogni az arcát, és beletúrni a hajába. És csak most ébredtem rá, hogy mostantól lehetetlen elképzelni az életemet nélküle, az hogy nincs itt mellettem, nap mint nap. Ez egy kicsit megrémített, mert mi van ha mégis elválnak útjaink, ha esetleg máshogy döntünk, vagy ha megváltozik valami. Ezeket a gondolatokat inkább megpróbáltam magamba folytani.
-Egyébként hajnali négy van!-törtem meg a pillanatot.-Nem vagy álmos?-kérdeztem.
-Az igazat megvallva, nagy is!-döntött bele az ágyba.
Elég vicces volt, mert fordítva aludtunk el, nyomtam egy puszit az arcára, aztán én is elaludtam.
Reggel mikor felkeltem Harry még édesen szuszogott mellette, próbáltam úgy felkelni, hogy őt ne ébresszem fel. Felöltöztem, és eszembe jutott, hogy már rég nem beszéltem Peettel. Kilenc órakor már fent van, kikerestem a névjegyzékből és már tárcsáztam is. A hatodik csengés után a hangpostája szólalt meg. Megüzentem neki, hogy hívjon fel, mert már hiányzik, rég beszéltünk. Eközben Harry is felkelt és kivánszorgott a nappaliba egy szál alsógatyába, ami erősen dudorodott. Elröhögtem magam.
-Mi olyan vicces ilyen korán reggel?-mosolygott rám. A kezemmel lefelé mutogattam.
-Ja, hát ő is felkelt!-aztán tök lazán besétált a fürdőbe.
Én még röhögtem egy ideig, de le is sokkolt az a méret. Miután sikerült nekem is összekészülnöm lementünk a konyhára, mert ma pótoljuk be a tegnapi programot. Beszálltunk az autóba és bementünk a városba, egy olyan üzletbe ahol városnéző utakat indítanak. Egy ilyen kisebb busszal viszik körbe az embereket a városban, idegenvezetéssel együtt. Minden említésre méltó helyen megáll és körbevezetnek minket. Befizettünk egy ilyen körútra mi is. És nagy szerencsénkre pont egy negyed óra múlva indultunk is. Természetesen mindent lefotóztam.Tényleg élveztem, és amint láttam Harrynek is tetszett.
Délután hatkor értünk vissza a hotelhez, de Harry tartogatott még egy kis meglepetést. Azt az utasítást kaptam, hogy fél óra múlva jön értem valaki, addig öltözzek fel csinosan. Próbáltam a legtöbbet kihozni magamból. Felvettem azt a ruhát amit otthonról hoztam. Menta zöld színű és csipkés, egy fekete magassarkút vettem fel hozzá, amiben nem igazán tudtam menni, de semmi gond. A hajamat kiengedtem és begöndörítettem, de csak a végét. Majdnem belefértem a harminc percbe, csak egy kicsit késtem.  Kimentem a nappaliba és egy öltönyös fickó várt rám.
-Indulhatunk?-kérdezte.
-Igen, persze. Hova is?-mosolyogtam rá, hátha lesz olyan kedves és beavat.
-Ezt nem árulhatom el.-majd velem együtt elindult a lift felé. Egy limuzin állt a hotel előtt, meg pár fotós is. Amint kiléptem az ajtón, megtámadtak a gépeikkel. De a testőrök akcióba léptek, így könnyedén be tudtam szállni a kocsiba, ami egyszerre el is indult. Az út csak tíz perc volt, ezért igazán nem kellett volna limuzint bérelni. De hát Harryről van szó. Az "autó" az Eiffel torony előtt állt meg. A lift felvitt a legfelső szintre, ahol Harry állt a korlátnál rám várva. 
-Végre, hogy ideértél. Már kezdtem aggódni.-csókolt meg. Majd a kezemnél fogva megpörgetett.
-Hű! Ezt azért nem gondoltam volna. Nagyon tetszik.-pusziltam meg  megint.
Leültünk és a pincér már ott is termett és felvette a rendelést. Ameddig vártuk a vacsorát a korláthoz mentünk és onnan csodáltuk a  város fényeit.
-Már értem, hogy miért mondják Párizst a szerelmesek városának.-mosolyodtam el.
-Na miét, ha szabad tudnom?-fürkészte a tekintetemet Harry.
-Itt ha nem vagy szerelemes akkor az leszel, ha pedig az vagy, akkor csak még jobban bele esel az illetőbe.-adtam egy puszit az arcára.
-És ki az az illető?-nevetett.
-Titok.-nevettem én is.
A pincér meghozta a vacsorát így mind a ketten visszaültünk a helyünkre. Nagyon finom volt, és az idő sem volt hideg, így kellemesen telt az este. Amíg a szállodához nem értünk, végig egymáson lógtunk. Nem is engedtem el egészen a szobáig. Rendeltünk a szoba szervizzel egy pezsgőt. Miután megittuk még jobb kedvünk lett, de nem akartunk semmi "hülyeséget" csinálni ilyen állapotban. Inkább megfürödtünk a kádban aztán el is mentünk aludni.  Holnap délelőtt tizenegykor már indulunk is haza. Rettentő gyorsan eltelt ez a pár nap. Kicsit szédültem még amikor befeküdtem az ágyba, de sikerült elaludnom. 
Másnap reggel nyolckor keltünk, kicsit másnaposan, de sikerült hamar összepakolnunk és a bérelt kocsival időben kiértünk a repülőtérre. Az út szerencsére zökkenő mentes volt, a reptérről egyenesen hozzánk indultunk, amikor út közben olyat olvastam az interneten ami teljesen lesokkolt. Mégpedig...

FIGYELEM 25 komment után hozom a következő részt! és 30 rendszeres olvasó :) xxx 

írj véleményt mert kíváncsi vagyok rá :)) xxx 
IDE PEDIG MINDENKÉPP NÉZZ BE: (ÉS KOMMENTELJ)
www.lullaby-altatodal.blogspot.com