2012. december 12., szerda

22. Kérdőjel..



Hallottam, hogy megköszörülte mögöttünk valaki a torkát. Mind a ketten odakaptuk a fejünket.
-Harry?!-csúszott ki a számon.
-Tara, ülj be az autóba.-meredt rám.
-Nem szeretnék-fúrtam a tekintetem az övébe.
-Tara..-szólt még egyszer.
-Jó-álltam fel Peet mellől, még gyorsan megöleltem, majd az autó felé indultam. Egy két hang foszlányt hallottam még magam mögül, de inkább bedobtam magam az ülésre és bambultam kifelé a szél védőn. Vajon mit akart mondani Peet? Ezen agyaltam, ezt még meg kell vele beszélnem.
Tíz perce ültem az autóban mikor végre Harry is beült mellém, majd bedugta a kulcsot.
-Tudod, hogy aggódik érted mindenki. Te pedig csak úgy szó nélkül eltűnsz, még a telefont sem veszed fel.-lépett a gázra.
-Tudom, és sajnálom, csak egy kicsit magam akartam lenni, mert ez már sok volt nekem.-néztem még mindig magam elé.
-Peettel voltál, nem egyedül.-nevette el magát.
-Mert akart valamit mondani, de te félbeszakítottál-néztem rá most már. Ő csak nézte az utat maga előtt, majd előhalászta a zsebéből a telefont.
-Harry, ne telefonálj vezetés közben! Inkább állj meg az út szélén.-mondtam, de ő rá se hederített. Kikereste a névjegyzékből a nevet majd tárcsázta is.
-Peettel volt a parkban.-hallottam.
-Terápiára fogsz járni.-na erre már felkaptam a fejem.
-Ha nem mész, ő megy hozzád.-mondta, majd egyszerűen kinyomta a telefont.
-Ez meg ki volt?-kérdeztem egyszerre.
-Az egyik barátom.-válaszolta könnyedén.
-Ismerem?-faggattam tovább.
-Nem hiszem.-válaszolta.
-És miért tud rólam?-tettem fel egy újabb kérdést, mire ő az egekbe emelete a szemét.
-Mert riasztottam mindenkit, hogy segítsen előkeríteni téged.-magyarázta.
-Hát látod, semmi bajom sincs.-mosolyodtam el.
-Látom.-majd egyszerűen benyomta a rádiót. Ő elmerült a zenében, néha még dúdolgatta is a számokat, én pedig Selen gondolkoztam. Tudom, hogy nem csinálhatom sokáig, hogy ne beszéljük meg ezt a dolgot. De jelen pillanatban, nem vagyok hajlandó, és nem is tudnék beszélni erről a témáról.
Mikor bekanyarodtunk a házhoz vezető úton, szembe jött Sel a fehér BMW-ben ülve. Harry intett neki, én pedig sértődötten elfordítottam a fejem és úgy tettem, mintha ott sem lenne.
-Ugye tudod, hogy ezt nem csinálhatjátok sokáig? Egyszer ugyis meg kell beszélnetek ezt a dolgot.-állította le a motort a ház előtti feljárón.
-Igen tudom, de ezt még meg kell emésztenem. Ami jó pár napba beletelik majd.-szálltam ki a kocsiból.

Harry is követte a példámat, ő is kiszállt, majd az ajtó felé indultunk. Átkulcsolta az ujját az enyémmel és adott egy puszit az arcomra.
A nappaliban Liamet találtunk, épp web kamerázott Danivel. Mostanában nagyon keveset vannak együtt. Dani New Yorkban dolgozik épp, Liam pedig hamarosan a fiúkkal együtt a stúdióba vonulnak. Sajnálom őket nagyon, hisz annyira szeretik egymást, de mégsem tudnak együtt lenni. Loui az emeletről jött épp le, Eleanorral beszélt telefonon közben.
-Szia Eleanor!-köszöntem bele a telefonba, amit Loui nyújtott felém.-Niall merre van?-tátogtam.
-Fent duzzog a szobájában, fel kéne menned hozz-szólalt meg Louis és Liam szinte egyszerre.
Harryre néztem, ő csak bólintott, majd elengedte a kezem, én pedig elindultam a lépcsőn felfelé.
Jól gondoltam, Niall zárt ajtó mögött zenét hallgat. halkan bekopogtam, talán meghallja.
-Menj el, nem akarok veled beszélni.-szólt ki egyszerre.
-Niall, Tara vagyok. Kérlek, engedj be.-mondtam, mire kinyílt előttem az ajtó és beengedett rajta.
Pár percig csak ültünk az ágyán és néztük a fákat az ablakon keresztül miközben Ed Sheeran Give Me Love száma szólt halkan a zene lejátszóból. -Most még enni sincs kedvem.-mondta, majd miután felfogtam mit is mondott elkezdtünk nevetni.
-Tudom mit érzel, teljesen megértelek.-fordítottam komolyra a szót. Erre Niall nem felelt csak nézett ki a fejéből.
-Figyelj, attól, hogy én nem beszélek vele te neked nem kell ezt csinálnod. Nekem ez egyszerűen már sok volt, túl sok minden nehezedett rám és nem tudom és nem is tudnám ezt most kezelni. De te próbálj meg vele beszélni.-fordultam felé.-Szüksége van rád, főleg most. És megesküszöm én is próbálkozni fogok, ha túl tettem magam ezen.-fejeztem be.
-Igazad van, de rácsaptam az ajtót. Mégis mit mondjak neki. Nekem ez idegen, nem tudom ezt hogyan kell kezelni.-engedte le a fejét.

-Niall, ne legyél öt éves. Felnőtt vagy, meg tudod oldani, csak mondj el neki mindent, amit érzel.-bújtam bele teljesen az arcába.
-Rendben, megpróbálom.-emelte fel a fejét.
-Ez a beszéd.-mosolyodtam el, majd felemeltem mellőle a párnát és megütöttem a vállát. Ezt ő kihívásnak vette, így ő is felkapott maga mellől egy párnát és püfölni kezdett. Felugrottam az ágyra, majd ő is és ott folytattuk a párna csatát. Akkorát ütött, hogy én hassal az ágyra huppantam, ő meg rám ült és ütötte a fejem.
-Áú! Niall ez már fáj.-mondtam.
-Ó, bocsi, nem akartam.-szállt le gyorsan rólam.
-Háhá bevetted.-majd ütöttem egy nagyot a lábára.
-Ezt most megbánod.-kezdett el kergeti az ágya körül. Végül sikerült elkapnia, feldobott az ágyra és elkezdett csikizni.
-Hát ti meg mi a jó Istent csináltok?-hallottam meg Loui hangját az ajtóban.
-Tara átvert.-durcáskodott Niall.
-Nem is.-nevettem.
-Na jó, fejezzétek be a hülyeséget.-mondta komolyan Loui.
Erre Niallel összenéztünk, majd furcsán Louira pillantottunk. Pont ő mondja, hogy legyünk komolyak, kitört belőlem a röhögés, kicsit később már Niall is visongott.
-Tara, légy komoly-bökött oldalba Niall, mire még jobban kezdtünk nevetni.
Louis keresztbe tette a kezét maga előtt és szigorúan ránk pillantott.
-Jó-jó, befejeztem.-emeltem magasba a kezem.-Niall te se nevess.-böktem meg, mire nagy nehezen abbahagyta.
-Szóval azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnék beszélni Sellel?-emelte a tekintetét a plafonra.
-Ó, nekem van egy ötletem.-kacsintott Loui.-Készülj össze, van fél órád, a továbbiakról majd értesítelek.-majd olyan hirtelen eltűnt ahogy jött.
-Mit forgathat a fejében?-nézett rám Niall.
-Nem tudom, de nem is szeretnék belelátni.-nevettem el magam.
Elküldtem Niallt, hogy fürödjön meg, én addig lementem és elújságoltam a többieknek a dolgokat. Összedobtam még egy szendvicset Niallnek, kitudja mióta nem evett már.Mikor a tálcával együtt beértem a szobájába kétségbe esetten ült a gardróbja előtt.
-Tara, nem tudom, hogy mit vegyek fel!-nézett rám.Az ott egy szendvics?-nézett rám egy csillogó szem pár.
-Igen, neked hozam.-de mire befejeztem a mondatot már a szájában landolt a szendvics. –Segítek, gyere.-léptem oda a szekrényhez.
Kiszedtem egy fehér kicsit kivágott felsőt, egy laza farmert és egy fekete vans cipőt.
-Öltözz fel!-dobtam oda hozzá a ruhákat, míg ő egy alsógatyában tömte a fejét.
Még befejezte az evést aztán belebújt az általam választott ruhákba. A haját még beállítottam, mert per pillanat, össze-vissza állt. Loui felhívta Niall és megadta a pontos címet, hogy hova kell mennie.
-Sok szerencsét és ne felejtsd el, hogy mit beszéltünk meg!-öleltem meg és küldtem felé egy bíztató mosolyt, aztán kilépett az ajtón.
Mindenki letelepedett a nappaliban a tévé elé, valami nagyon unalmas filmet néztek, legalábbis nekem nagyon az volt, de a többieket lekötötte. Én csak bámultam a képernyőt, de nem tudtam, hogy miről is van szó. Nem sokkal később Louis is megérkezett és ledobta magát mellém.
-Na, hogy sikerült?-kérdeztem halkan, hogy a többieket ne zavarjuk meg.
-Sel nehéz eset, de jól alakult.-mosolyogott büszkén, majd adtam neki egy ötöst.
Küldtem apunak egy sms-t, hogy jöjjön értem. nem ugráltathatom mindig Harryt, így is eleget tett és tesz értem nap, mint nap.
Fél óra múlva hallottam is a duda szót kintről. Felálltam, lassan odasétáltam Harryhez adtam egy nagy puszit a szájára, majd az ajtó felé vettem az irányt. Valahol fél úton lehettem az ajtó és a nappali között mikor Harry hangját hallottam meg magam mögül.
-Te meg hová igyekszel?-sietett mellém.
-Haza?-mosolyogtam.-Tudod, valaki suliba is jár.-simítottam meg a karját.
-Sajnálom, hogy ma nem voltunk olyan sokat együtt.-engedte le a fejét.
-Nem sajátíthatlak ki-öleltem meg mire ő is szorosan magához húzott és adott egy hosszú búcsú csókot, amit apa dudálása zavart meg. Gyors még nyomtam egy puszit a szájára majd kiléptem a kapun és a kocsihoz siettem.
-Milyen volt az első nap?-kérdezte apu útközben.-Mostanában alig látlak.
-Jobb nem is lehetett volna.-mondtam ironikusan.
-Mi történt?-lepődött meg.
-Összevesztem Selel.-hagyta el a számat.
-Mégis min?-halkította le a rádiót.
-Hosszú és bonyolult. A lényeg, hogy olyat tesz magával, ami szerintem hatalmas badarság.-magyaráztam.
-Remélem minden megoldódik hamar, hisz olyan jól egymásra találtatok. –simította meg a vállam.
-Remélem-néztem rá, majd felhangosítottam a zenét és hátradőltem az ülésen.
Szeretem, ahogy apával lehet beszélni, megérti ha nem avatom be minden egyes részbe, ellenben anyával. Anya mindig addig húzza a dolgokat míg el nem mondok mindent részletesen. Így ebbe is be kellett avatnom.
-Sel hánytatja magát.-mondtam ki végül egy fél óra kérdezgetés után.
-Micsoda?-akadt ki teljesen.-Ez teljesen biztos?-csodálkozott még mindig.
-Igen-válaszoltam.
-Ezért vesztetek össze?-nézett rám.
-Pontosan-néztem én is rá.-Most ne mondd azt nekem, hogy ez normális-emeltem fel a hangom.
-Ilyet nem is feltételeztem, csak megpróbálhatnád megbeszélni velem nem elfutni a beszélgetés elől.Hallgasd meg őt is-rakta le elém a vacsorát.
-Jó-mondtam egyszerűen.
-Ne csak mondd, csináld is-vágta hozzám.
-Anya, értem-emeltem fel a hangom.-Néha lehetnél egy kicsit megértőbb-pattantam fel a székről.
-Tara, tudod, hogy nem tűröm el ezt a hangnemet. Most azonnal menj fel a szobádba-mutatott az emelte felé.
-De még meg sem ettem a vacsorámat.
-Ma nem eszel, menj és gondolkozz el!-zárta le a témát és a szendvicsemmel együtt kivonult a konyhából.
Duzzogva és sértődötten felfutottam a szobámba és bevágtam magam mögött az ajtót. Ledobtam magamról minden cuccot majd beálltam a zuhany alá. Felváltva engedtem magamra a hideg és a meleg vizet, ami segített kicsit észhez téríteni, eközben legördült pár könnycsepp. Hihetetlen milyen beszámíthatatlan vagyok mostanság.
Miután sikerült kikecmeregnem a zuhany alól, betekertem a hajam egy törölközőbe, felvettem a pizsamámat és egyszerűen bedobtam magam az ágyba. Eldöntöttem, hogy holnap mindent félreteszek és megbeszélem Selel ezt a bonyolult dolgot. Nem viselkedhetek öt éves módjára, az Loui feladata. Kimerülten és hullafáradtan hunytam le a szemem amit már ki sem nyitottam, kis időn belül már alomba is merülten.
Reggel a telefonom fél nyolckor ébresztett. Hamar felvettem egy farmert és egy lenge pólót, ma még elég nyárias volt az idő. Bepakoltam pár füzetet a táskámba a telefonomat levettem a töltőről és valami reggeli után indultam.
Meglepődtem, mert el volt készítve a szendvicsem a suliba és még egy narancslevet is találtam mellette. Csodálom, hisz tegnap este anya elég kiakadt rám. Gyors bedobtam ezeket a táskámba, majd még volt időm megenni egy tál müzlit egy kakaóval. Felszaladtam még a fürdőbe és felkötöttem egy magad coffba a hajam még feltettem egy kis szempillaspirált is. Most a biztonság kedvéért leellenőriztem kétszer is, hogy melyik busz és mikor megy a városba. Nem akarok még egyszer ráfázni. Mivel kilencre be kellett érnem így kénytelen voltam a negyed kilences járattal menni. Épp a cipőmet húztam mikor megcsörrent a telefonom. Gyors a vállammal a fülemhez raktam miközben próbáltam bekötni a fűzőt.
-Szia Harry.-szóltam bele boldogan.
-Szia-köszönt ő is.-Ma fotózásunk lesz, így csak este tudok átmenni-közölte.
-Rendben semmi gond, most már megoldom magam is a haza utat, nyugalom-nevettem.
-Hát remélem, de ha bármi van hívj, a telefonom nálam lesz.-mondta.
-Oké, legyen jó napod, este találkozunk-köszöntem el.
-Neked is legyen szép napod, szia, szeretlek-raktuk le egyszerre.


Gyors felkaptam a hátizsákomat és az erdőn keresztül a buszmegállóba siettem. Álltak páran már ott, a biztonság kedvéért megkérdeztem, hogy ez a busz megy e a városba. 
-Bocsi ne haragudj, megkérdezhetném tőled, hogy ez a busz megy a városba?-fordultam felé, mire ő kihúzta a füléből a fülhallgatót.
-Bocsi zenét hallgattam, mit kérdeztél?-mosolyodott el.
-Csak azt, hogy ezzel a busszal bejutok a városba?-ismételtem magam.
-Igen-húzta mosolyra a száját.-Egyébként most költöztetek ide? Még sosem láttalak erre felé.-kérdezte.
-Igen, pár hete jöttük Los Angelesből-válaszoltam.
-Á, szóval akkor tiétek az a nagy ház a tó mellett?!-érdeklődött.
-Pontosan-válaszoltam. Aztán megérkezett a busz, így felszálltunk rá. Húsz perc alatt már a belvárosban kanyarogtunk mire végre megpillantottam a sulit. Gyors a gombhoz siettem, hogy jelezzek, nehogy még a végén fent maradjak.
Háromnegyed kilenckor már az iskola aulájában voltam. Mivel itt csak kártyával lehet ki és be mászkálni ezért nekem is meg kellett csináltatnom. Először egy fehér szobába kellett beülnöm, ahol csináltak rólam egy képet. Utána ki kellett töltenem pár papírt, pár helyen aláírni és tíz percen belül már a kezemben tarthattam a belépőkártyámat.
az első óránk együtt volt a többi évfolyammal a nagy teremben. Ilyen eligazítás volt, elmondták, hogy hány új első éves illetve hány új tanulója van az iskolának. Szó esett még a választható szakkörökről, ami nálam egyértelműen a fényképezés lesz. Elmondták az év menetét, a kirándulásokat, mikre lehet feliratkozni és így tovább. A beszéd alatt végig a tömeget néztem, hátha valahol meglátom Selt, de sehogy sem akadtam rá. A tájékoztatás után az egész teremben mindenki egyszerre kezdett el beszélni, mindenki ki akart jutni innen. Másodperceken belül hangzavar és tumultus keletkezett a bejáratnál. Én türelmesen megvártam a helyemen míg a többség kisétál majd én is elhagytam a helyiséget, majd a termünk felé vettem az irányt, mert az órarendem szerint történelem óránk lesz ott. 
Teljes lendülettel a termünk felé siettem, abban bízva, hogy végre beszélhetek vele. A remény eloszlott mikor beléptem a termünk ajtaján és Sel helyét üresen találtam. Kicsit csalódottan, de a helyemre ballagtam, hátha csak valahol az iskolában mászkál. Leültem a helyemre, elővettem a telefonom és azzal kezdtem babrálni. A szemem sarkából láttam, hogy három lány közelít felém. Egyből kiszúrtam, hogy nagyon jóba vannak, hisz mindhármukon ugyan olyan karkötő volt.
-Szia Tara, zavarhatunk?-mosolygott a szőke lány.
-Sziasztok, nyugodtan.-mosolyogtam rájuk.

-Kérdezhetnék valamit? Ti nem tudtok Selről semmit sem?-kérdeztem, hátha szerencsével járok.
-Nála sosem lehet tudni éppen mi jön közbe neki.-szólalt meg Sara.
-Lehet, hogy egy verseny, vagy csak az apjával van valami.-szólt Kate.
-Azért köszönöm, akkor felhívom Niall lehet, hogy ő tud valamit. Megbocsájtotok?-néztem rájuk.
-Persze.-szólalt meg Blair is.
Félrevonultam és épp már a hívás gombon volt az ujjam, mikor meghallottam a hangosbemondóba, hogy "Tara Swant kérnénk az igazgatós irodába! Ismétlem, Tara Swant várjuk az irodában." Persze mindenki egyszerre felém fordult, Vanessa pedig kérdőn felhúzta a szemöldökét. 
Gondolkodás nélkül az irodához siettem, bekopogtam aztán gyorsan be is tereltek egy kisebb terembe ahol az igazgató már türelmetlenül várt rám.
-Szervusz Tara.  Fontos dologról szeretnék veled beszélni.-mutatott maga elé a székre, hogy foglaljak helyet. 
-Hallgatom.-válaszoltam egyszerűen.
-Arról lenne szó, hogy …

remélem tetszett ez a rész is, minden véleményre kíváncsi vagyok. Írjátok le mi tetszett és mi nem :)) írjátok le mi a véleményetekre mit szerettek vagy akár mit nem szerettek a blogban. iratkozzatok fel rendszeres olvasónak. /hosszú vélemény írjaok, azokat szeretem olvasni <3 /
ha bármilyen kérdésed lenne akkor itt felteheted: www.ask.fm/pattikossuth
twitter: www.twitter.com/Patti_Kossuth
/a következő részhez 30 komment, és +5 olvasó kell/