2013. március 3., vasárnap

26.Hétköznapok



A kisebb balesetem után Harryvel rendeződtek teljesen a dolgok. Már csak pár kék zöld folt emlékeztet arra, hogy mi is történt pontosan. Anyáék mikor megtudták már megint mit csináltam magammal, egy hét pihenőt rendeltek el, mivel így nem tudok közlekedni. Így még plusz egy hetet itthon kellett töltenem. Sel folyamatosan a versenyekre készült, így szinte minden szabadidejét a sportcsarnokban töltötte. Ha akadt egy perc szünete, akkor Niallel volt, vagy eljött hozzám. A fiúk szinte beköltöztek a stúdióba. Egyes napokon a felvétel éjszakákba nyúló volt, így nem is vártam el Harrytől, hogy folyton velem legyen. Tudtuk, hogy ez az időszak, minket és a kapcsolatunkat is meg fogja viselni. De amikor ideje engedte és nem volt olyan fáradt eljött hozzám. Persze nem történhetett volna meg, hogy a munka megcsússzon, hisz az új albumnak időben késznek kell lennie.
Egy hétig szinte unatkoztam, néha eljárt hozzám Alex. Elhozta a feladatokat, projekt munkákat, és a vizsgák időpontját. Mikor már tudtam, normálisan menni a mankókkal elmentünk sétálni is, illetve fényképeztünk, sikerült jobban megismernem.
Épp sétálgattunk mikor Sel hívott telefonon, hogy Niall és Liam szülinapja hamarosan lesz, segítenem kéne megszervezni, mert ő nem ért ehhez. Örömmel elvállaltam, hisz jelenleg rengeteg szabadidőm volt.

-Miért hívott?-kérdezte Alex.
-Niall és Liam szülinapi buliját kell szervezni-válaszoltam.
-Kitaláltál már valamit?-ült le a fa tövébe.
-Hát....! Neked van kedved eljönni? Illetve a nővéredet is elhívhatnád, mert a fiúk nagy rajongók-nevettem.
-Én megyek, ha már így elhívtál. Emmat pedig megkérdezem még-válaszolta.
Legtöbb délutánunkat az a fa alatt töltöttük ami a kert hátsó, eldugottabb részében állt. Ez lett a mi közös helyünk.
Rengeteg gyógyszert kellett szednem, hogy elmúljon a folyton gyötrő fájdalom. A gyomromban szinte csak azok a kis bogyók voltak, így folyton hányinger kerülgetett. párszor ki is dobtam a taccsot. Borzalmas volt ez a pár nap. Teljesen egyedül voltam otthon minden délelőtt. Unatkoztam, de nagyon. A net unalmas volt, a tévé úgy szint, ki nem tudtam menni, így csak feküdtem vagy zenét hallgattam vagy olvastam. Illetve sikerült megszerveznem a szülinapi bulit. Elküldtem a meghívókat minden közeli barátnak aki a listán volt. Harry és Sel amikor csak tudtak segítettek mindenben. Majd végre elérkezett a hétfő. Tudom most sokan hülyének néztek, de már nem tudtam mit kezdeni magammal otthon.
A mágnes kártya lehúzása után az első utam az igazgatóhoz vezetett. Le kellett adnom a projektet és a képeket a bécsi bálról. Volt időm a legjobban sikerült képeket összeválogatnom és rendszerezni.
-Jó reggelt!-léptem be az iroda ajtaján még egy kicsit sántítva.

-Tara, fáradjon beljebb!-invitált az igazgató magához.-Örömmel látom, hogy már jobban van.
-Igen, most már egész jól vagyok, és elhoztam a képeket a bálról-nyújtottam át a pendrivet.
Betette a laptopjába, megfogta a mappát átmásolta a gépre majd vissza is adta.
-Ma délután egyeztetünk a szakkör tanároddal és holnap megmondjuk mi lett a döntés. Addig is szép napot. Viszlát.-nézett rám.
-További szép napot!-álltam fel majd a termünk felé indultam.
Sel nem volt ma suliban és szerintem egy darabig nem is lesz. Maximum a vizsgákra jár majd be, hisz most egy versenyre készül fel. Csendes volt az osztály mikor megérkeztem, páran odajöttek és megkérdezték, hogy mi újság velem, jobban vagyok e már. 
A nap kicsit unalmas volt, de Alex feldobta a végén egy fagyizással a sulihoz közeli fagyizóban. Ma reggel apa hozott be suliba és Harry vitt haza. De holnap busszal kell megoldanom elfelé és vissza is.
-Látom jóba lettél ezzel az Alex gyerekkel-állította le a motort a házunk előtt.
-Igen, netán zavar?-fordultam felé.
-Egyáltalán nem, jó gyerek-nézett szembe velem.
-Még jó, meghívtam a bulira is-piszkáltam a körmöm.
Mostanában eléggé el vagyunk hidegülve egymástól. Heti egy-két alkalom nem elég arra, hogy mindig mindenről tudjon a másik. Szeretnék vele több időt tölteni, mert ez így nem tetszik nekem, és amint látom ő sincs kibékülve a helyzettel. Míg eddig minden utunkat végig énekeltük nevettük vagy épp beszéltük, ma csak csöndben ültünk közben valami komoly zene szólt a rádióból.
Segített, vagyis inkább felkapott és bevitt a házba. A mankómat és a táskámat utánam hozva.
-Köszönöm-fogtam meg a kezét lassan.
-Tara-szólt halkan, majd az arcomhoz emelte a kezét.-Hiányzol!-láttam a szemén, hogy nagyon is komolyan gondolja. Már majdnem kicsordult egy könnycsepp a szeméből, de én gyorsabb voltam és hamar megcsókoltam. Derekamnál fogva magához húzott, majd felemelt és én a lábamat a csípője köré tekertem. 
Mikor elválltunk egymástól mélyen a szemébe néztem.
-Nekem is hiányzol. Mindennél jobban-zihálltam.
-Egyik nap eljöhetnétek Selel a stúdióba, szerintem nem lenne belőle baj. És így is több időt tölthetnénk együtt. Mondjuk holnap? Érted mennék suli után megint?-tette a kezeit a vállaimra.
-Benne vagyok. Szólj neki is-mondtam.
-Rendben-nyomott egy puszit az orromra.
Az órájára nézet majd elhúzta a száját.
-Ha menned kell, akkor menj csak. Nem akarlak feltartani. Holnap találkozunk-nyomtam egy hosszú csókot a szájára, amibe belemosolygott.
Másnap reggel meglepődtem, mert Alex kocsija állt a házunk előtt.
-Hát te?-nyitottam ki az ajtót.
-Na vajon?-nevetett.
Beszálltam mellé én is aztán már indultunk is. Még volt elég időnk hogy megálljuk egy autós McDonald’s-nál, így még reggelizni is tudtam. 
Az iskola előtt már elég nagy volt a tömeg. Páran összesúgtak a hátunk mögött mikor leparkoltunk. Gondolom azt hitték, hogy van közöttünk valami. Szerencsére, legalábbis én nem vettem észre fotósokat a környéken. Mert abból nagy botrány is lehetne.
Lehúztuk a kártyánkat, majd még be sem léptem a terembe, a szakkör tanáromba botlottam.
-Tara beszélhetnénk?-hívott félre.
-Természetesen-Alex elvette a táskám én pedig a tanárom után mentem.
-Szóval csak szerettem volna veled közölni, hogy teljes mértékben elfogadtuk a projektedet, minden kép ki lesz téve a kiállításon-gratulált.
-Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésüket. Köszönöm-mondtam.
-További szép napot, és csak így tovább-biccentett.
Boldogan bicegtem be a terembe. Alex és a többiek, pár ember kivételével szintén gratuláltak. Írtam egy SMS-t Harrynek is aki a válasza szerint „nekem van a legjobb és legtehetségesebb barátnőm az egész világon” büszke rám.

Suli után a megbeszéltek szerint Harry várt rám a kocsijában a suli előtt.Még mielőtt a stúdióba mentünk volna elugrottunk bevásárolni. Vettünk pár üdítőt meg hoztunk 7 pizzát az egyik közeli pizzériából.
Mikor beértünk a stúdióhoz és benyitottunk a lengőajtón sikítozást hallottunk. Pár másodpercen belül meg is tudtuk mi ennek az oka. Sel majd szorosan mögötte Louis futott sikítozva Paul elől, aki eltorzult arccal próbálta őket elkapni. A fejét és az ingét is valamilyen folyadék, a véleményen szerint kóla borította be. Kíváncsi vagyok, már megint mit követhetett el ez a két bolond. Nem szabad őket összezárva hagyni egy percre sem, mert abból sosem sül ki jó.
Szorosan mögöttük mentünk a folyosó végére ahol befutottak ezek ketten egy zárt ajtó mögül. A hangokból ítélve Niall ott tartózkodott, mert nem igen tudta miről van szó. Paul döngette az ajtót, mint egy elszabadult bika. Kívülről szemlélve a dolgot nagyon mulatságos volt, meg is örökítettem egy videóval.
Végül alkut kötöttek, Niall pizzát akart, Sel pedig az kérte hogy ne bántsa őket,  így beengedték Pault. Harry szorosan mögötte elordította magát.
-Ki kér pizzát?-mire mindenki éljenzésbe tört ki, Niall pedig egyszerre rávetette magát az egyik dobozra.
Sel eközben az óráját kémlelte.
-Mennem kell-intett oda nekünk, majd már el is tünt. Kicsit furcsálltam, hogy el sem köszönt rendesen, de még Nialltól sem. Vajon mi lehet a dolog mögött, remélem nem valami komoly.
Igazából azt hittem, hogy végre együtt lesz mindenki, hogy most egy kis időt együtt tudunk mindannyian tölteni. De hát megint nem így sikerült. A fiúknak sikerült, főleg Niallnek elterelnie a gondolataimat. Nem láttam rajta, hogy bármi baja lenne, így én is megnyugodtam, talán csak velük is az van mint velünk volt. Az idő hiány.
Nem fért belém egy egész pizza, Niall felajánlotta, hogy segít. Nem is ő lenne. Körülbelül már három órája hallgattam a hülyébbnél hülyébb sztorikat, amiket az elmúlt napokban követtek el. A végén már megszólalni sem tudtam a nevetéstől, görcsölt a hasam már tőlük, és a fejem is elkezdett fájni. Veszélyes egy bagázs.
Jobbnak láttam, ha most már elindulok én is hazafelé, mert most már nem henyélhetnek tovább.
-Elviszlek!-állt fel Harry.
-Aztán Harry ne két óra múlva gyere vissza-röhögött Louis, Harry csak a fejet fogva megrázta a fejét.
Kint elég nagy tömeg lett, gondolom valahonnan infót kaptak, hogy a fiúk ma ebben a stúdióban vannak. Harry ment előre Paullal, majd én következtem. Paul jobbnak látta ha felkap a hátára majd egészen a kocsiig fut velem, mivel a sánta lábammal beszippantana a tömeg. Így megfogtam erősen a két vállát, majd a kocsihoz sprintelt.
-Jó nap volt nem?-kérdezte a házunk előtt állva.
-Igen, már hiányzott nekem egy ilyen délután, csak Selt hiányoltam. Mostanában olyan fura-néztem lefelé.
-Csak elfoglalt-emelte fel a fejem, az államnál fogva.
-Remélem-nyomtam egy puszit amiből csók lett.
-Holnap a bulin találkozunk-ölelt meg még utoljára.
-Szia-intettem majd bebotorkáltam a házba.
Finom illat fogadott, anya épp vacsorát főzött. Degeszre ettem magam pizzával így csak egy almát vacsoráztam, amit apa furcsállott, és kivizsgálásra akart vinni. De miután elmondtam, hogy ma benyomtam egy egész, vagyis majdnem egy egész pizzát megnyugodott.  
Másnap reggel jobbnak láttam, ha átmegyek Selhez, mert nem vette fel a telefonját és nem szeretek elkészülni egyedül a bulikra.
Megkértem apát, hogy vigyen át Selékhez, mert tudom, hogy sem Alex sem Harry nem ér rá. Összepakoltam minden dolgot ami kelhet a készülődéshez. Betettem egy baba rózsaszín koktélruhát. Jobbnak láttam ha nem magassarkúban hanem topánkában leszek, mert már csak az kéne, hogy a bokám is kimenjen. Becsöngettem, majd Mark futott oda hozzám.
-Szia Tara, Sel az emeleten. Akarod, hogy szóljak neki?-mosolygott. Annyira imádtam ezt a kis ördögöt, mindig képes volt megnevettetni. Hiányzott az életemből egy kistestvér.
-Szia Mark, nem kell, majd én felkeltem-kacsintottam rá, mire édesen felkacagott.
Felbotorkáltam az emeletre majd a mankómmal betoltam az ajtót. Ma megint hoztam magammal a mankót, mert jobban fáj már megint a lábam.
Odasettenkedtem amilyen halkan csak tudtam az ágya mellé majd megböködtem azt a nagy takaró kupacot aminek az alján Sel feküdt.
-Hálátlan csitri –nyöszörgött a takaró alól.-Megmentettem az életed és ez a hála?
-Azért annyira nem volt súlyos a helyzet – nevettem fel, majd abbahagytam a böködést.
-Hány óra?-kérdezte még mindig csukott szemmel.
-Erre nyöszörgött még egyet. Vicces volt.
-Mit veszel fel Niall és Liam bulijára? – kérdeztem
-Pizsamába megyek –nevettem fel.
-Mi a helyzet Niall-el? – mire alább hagyott a nevetésünk
-Mi lenne? Meg vagyunk – próbálta terelni a témát de én levettem, hogy ez csak egy jól megfontolt módszer. Valamit titkol.
Pár óra múlva hívott Alex, hogy el tud jönni a tesója is, szuper. Sel még mindig nem döntötte el mit is vesz magára. Kezdett teljesen kikészíteni. Valami nem volt rendben. Odamentem a szekrényéhez miközben ő az ágyon ült.
-Csütörtökön Joey itt járt – mondta majd a mondat végét szinte suttogva fejezte be.
Hirtelen megállt a kezem a ruhái között.
-Mond, hogy nem csaltad meg Niall-t –jutott eszembe egyszerre a legrosszabb.
Megrázta a fejét, mire fújtam egy nagyot.
-Mit akart? – kérdeztem flegmán.
-Bocsánatot kérni – nézett maga elé.
-Ez lesz az! – akadt meg a szemem egy fodros comb középig érő ruhán.
-Muszáj? – kérdezte nyavalyogva. Csak vágtam rá egy akkor is ezt veszed fel fejet . Kivettem még neki egy hozzá illő magassarkút és egy blézert majd hagytam, hogy felöltözzön a fürdőben. Nekem is volt időm átöltözni odakinn. Nagy nehezen lecibáltam magamról a farmerem, majd magamra adtam a ruhám. Furcsán mutatott a foltos lábam mellett. Beleléptem a fekete topánkámba majd magamra vettem a fekete kardigánom.
Az ajtó előtt várakoztam, míg Mark és Sel anyukája elköszön a malactól, akinek mától Niall lesz a gazdija. Izgatottan, legalábbis és, indultunk el a buli helyszínére, ami nem más volt mint Niall háza. Felbéreltünk pár embert, aki kidíszíti az egész házat, míg Niall meg nem érkezik. Örömmel láttam, hogy Ed, Conor, Alex és Emma is a vendégek között voltak. Volt idő, hogy mindenki kicsit jobban megismerje a másikat. Louis kiabálására lettünk figyelmesek.
-Itt vannak! Mindenki bújjon el! - kiabálta a fejét fogva és körbe-körbe futkosott.
Mindenki elbújt valahol aztán hallottuk a zár kattanását és felugrottunk.
-MEGLEPETÉS! – kiabálta egyszerre mindenki, mire Niall és Liam  felsikított. Mindenkiből kitört a nevetés.
Ez után mindenki átadta az ajándékot. Niall tőlem és Harrytől egy utalványt kapott a nando’sba amivel bármikor ehet, bármennyit. Szerintem nagyon örült neki. Liam pedig egy utazást ahová Daniellel mehet ketten.
Majd miután mindenki sorra került az ajándékok kiosztásában Sel következett.
-Boldog Születésnapot! – mondta majd adott neki egy puszit.
Olyan aranyosak voltak, mindenki éljenzésben tört ki. Nem sokkal később Sel bement az ajándékért a nappaliba majd a fonott kis kosarat odaadta Niall kezébe. Csillogó szemmel bontotta ki majd megszólalni sem tudott.
-Ez tényleg az enyém? - kérdezte miközben a kezébe vette a malacot.
Sel mosolyogva bólintott, Niall pedig sikított egyet, mire a kismalac az ölébe röffentett. Úgy érzem, hogy jól ki fognak jönni.
Az este többi része egész jól telt. Amint láttam mindenki jól érezte magát, főleg Niall és Liam, hisz ez ő nagy napjuk.
Hirtelen nagy csönd lett, mivel Liam hangosan megköszörülte a torkát és halálsápadt arccal elénk áltt.
-Mondanom kell valamit…

El sem tudom mondani mennyire örülök, hogy vagytok nekem. Annyi mindent kaptam már tőletek. És nagyon sajnálom, hogy mindig ennyit kell várni egy-egy új részhez. Remélem ez is elnyeri majd a tetszéseteket. Következő rész: 20 komment és +5 feliratkozó marad.
itt tudsz tőlem /Patti/ kérdezni -> KÉRDEZZ
kövess be Twitteren , instagramon, tumblr  és lájkolj facebookon
Üdv: Patti. xxx