2014. november 14., péntek

30. Tükörkép

Huha nagyon fura most ide írni, hisz szerintem már több mint egy éve nem jelentkeztem új résszel. Most mégis úgy érzem vissza kell térnem az íráshoz, hisz ezzel fejezem ki magam legjobban. Szerintem nem is húzom tovább inkább csapjunk bele. Az elérhetőségeket majd az alján olvashatjátok, ha bármilyen kérdésetek lenne ott megtaláljátok majd hogy hol tehetitek ezeket fel. Illetve persze itt kommentben bármikor elértek! 
A következő rész 100000. látogató után kerül majd fel, illetve az 5. komment után. Remélem hamar visszarázódok majd az írás rejtelmeibe, na de ne húzzuk tovább, csapjunk is bele!


Reggel pokoli fejfájásra keltem. Az ébresztő óra fél hetet mutatott és megállás nélkül szirénázott. Hangosan rácsaptam egyet, annyi erővel ami akkor tőlem telt, mire végre elhallgatott. Fejemet a párnába fúrtam, majd erőt vettem magamon. Tudtam, hogy nyolcra meg kell jelennem az ügynökségen. Testem minden egyes porcikája sajgott. Tükörbe nézve se lett jobb kedvem. Hatalmas karikák fedték a szemem alját és be is volt esve az arcom. Hajam egy nagy gubancban díszelgett a jobb vállamon szétterülve. Tegnapi ruhám esetlenül lógott rajtam, úgy néztem ki mint egy hajléktalan.
Ledobáltam magamról minden, majd beálltam egy hideg zuhany alá. Minden testrészemet jól megmostam, hajamra pedig egy öt perces pakolást tettem. Miután kiszálltam a zuhany alól megvártam míg megszáradok, aztán egy teljesen sima, fekete lógós ruhát vettem fel egy tornacipővel. Hajamat megfésültem aztán hagytam, hogy a levegő által megszáradjon. Hétre teljesen indulásra kész voltam. Hívtam egy taxit, majd a telefonból lediktáltam a címet és már úton is voltam.
Igazából csak néztem ki az ablakon és elbambultam. Pár perc múlva tértem csak magamhoz, mikor a sofőr már vagy harmadszorra szólt hozzám, hogy megérkeztünk.

Kifizettem neki az összeget majd kiszálltam az autóból.
A nap már akkor égetett, szinte fájt ahogy a nap sugarai a bőrömet fogták közre. Táskámban a napszemüvegem után kotorásztam majd gyors fel is vettem, hisz a nélkül szinte semmit sem láttam. Felnéztem a földről a magas épület tetejére, mélyen beszívtam a levegőt majd egy nagyot sóhajtottam.

-Teljes képtelenség, hova süllyedek már megint-gondoltam magamban.
Pár perc bámészkodás után végül is elindultam az épület bejárata felé. Betoltam magam előtt a két tonnás ajtót, köszöntem a portásnak aki egy kártyát nyomott a kezembe.

-Ez a beléptető kártyád. Ezzel tudsz majd ki-be jönni, ha esetleg én nem vagyok itt, illetve a zárt ajtók is ezekkel működnek ha oda tartod ahhoz a ki kütyühöz-mutatott oda az egyikre a mellettem lévő ajtónál.
-Köszönöm szépen, további szép napot-erőltettem magam egy kis mosolygásra.
A kártyát besüllyesztettem a táskám egyik belső zsebébe elindultam a második emeletre, hisz az sms-ben ez állt. Megkerestem a 054K termet. A kártyámat odaérintve kattanást hallottam és az ajtó résnyire kinyílt előttem. Benyomtam majd beléptem rajta. Egy kész stúdió fogadott, profi vakuk világítás rengeteg asszisztens, pár modell akik már a kis székeikben ültek. Pont min ahogy elképzeltem.
Lola lépett oda mellém. 

-Hát szia idegen-lökött oldalba majd hatalmas mosolyt árasztott felém.
-Szia-öleltem meg.-Hatalmas ez a hely-néztem körbe.

-Igen elég beteg, na de gyere had mutassalak be mindenkinek, már nagyon vártak-húzott magával a tömegbe.
Lola tényleg komolyan gondolta, hogy mindenkinek be akar mutatni. Körbevezetett minden fotóssal fodrásszal, sminkessel de még a büfénél ácsorgóknak is bemutatott. Meglepetésemre szinte mindenki tudta ki vagyok honnan jöttem merre tartok...amit igazából én magam sem tudtam, de szerintük akár nagy sikert is elkönyvelhetek majd, hisz az adottságaim megvannak. Ezután következett a nagy átalakulás. Két óra múlva fel sem ismertem magam a tükörben. Mintha egy másik én ült volna a székben. Teljesen kisimult az arcom, egy kis halvány karika sem volt a szemem alatt. Csodás ruhát kaptam, a hajam csak úgy fénylett, el sem tudtam képzelni, hogy én valaha is nézhetek ki még ilyen jól. 

Egy magazinhoz fotóztunk. Rengeteg szép modell sorakozott a fotósok mellett, páran már az épp aktuális képeiket nézegették a nagy monitoron. Remek munkák voltak. Pár hete még nekem is ez volt az álmom. A kamera másik fele, de most belecsöppentem az ellentétébe, és be kell, hogy valljam eléggé tetszik. Már az első pillanattól kezdve teljesen magabiztosan éreztem magam a kamerák kereszttűzében. Először pár alap pózban kellett beállnom, majd a fotós instrukciói alapján. Egy óra után kellően el is fáradtam. Sosem sejtettem, hogy egy fotózás ennyire le tud fárasztani és ez még csak az első szett volt. Még hátra volt öt. A képeket nézegettük Lolával, aki el volt ájulva, hogy elsőre mennyire ráéreztem a munka ízére. Mindenkitől csak dicséretet kaptam. Alig vártam, hogy felhívjam majd a nap végén anyát és elújságoljam milyen remek munkára tettem szert. A fotózás délután ötkor ért véget. Sajgott a lábam a folyamatos állás és pózolás miatt. Nem is vágytam másra csak egy kellemes meleg fürdőre és egy hatalmas puha ágyra. Elköszöntem a lányoktól és a stábtól majd bevágódtam egy taxiba ami épp az épület előtt várakozott. Fél órán belül már Sel házánál ácsorogtam. Gondolkodtam, hogy bemenjek e és hallgassam majd ahogy kioktat vagy csak sétáljak el. Nem volt erőm a második lehetőségre, szóval becsöngettem majd kattant is az ajtó. A házban nem találtam senkit csak a házvezetőt. 
-Hogy telt a napja kisasszony?-kérdezte kedvesen.
-Nagyon hosszú volt, szeretnék lepihenni-válaszoltam nehezen, mert már ragadtak is le a szemeim.
Felmentem a szobámba ledobtam magamról a cipőt és egy nagyot huppantam a bevetett ágyba. Magamra húztam a takarót, hogy csak a szemem látszódjon ki és már el is nyomott az álom. 
Valamikor hajnali kettő körül ébredtem a telefonom halk rezgésére az éjjeliszekrényen. Harry képe villogott megállás nélkül. Hagytam tovább rezegni én pedig próbáltam visszaaludni. Öt perc múlva ismét rezgett. Majd tizenöt és húsz perc múlva is. Akkor már lenyomtam. Eszembe jutott, hogy anyával is akartam beszélni, így hát tárcsáztam is a számát.
-Szia kislányom, nagyon izgultam már, hogy minden rendben van e veled. Megígérted, hogy hívni fogsz, én vártam. Ugye minden rendben?-kezdett aggódni.

-Igen anya, és képzeld ma volt az első fotózásom és remekül ment. Majd postázok neked egyet a magazinból, hogy te is láthasd. Tényleg élveztem, minden rendben hidd el, nem kell aggódnod-szorongattam a tőle kapott nyakláncot a nyakamban.
-Ott fél három van! Hajnali fél három, mit keresel te még ilyenkor fent? Remélem nem bulizol vagy ilyesmi?!
-Nem dehogy-nevettem. -Amint hazaértem el is aludtam, mert egész nap fotóztunk és én nagyon elfáradtam. Most ébredtem meg és gondoltam felhívlak, mert meg szerettem volna beszélni a dolgokat veled. 
-Rendben. Most viszont le kell tennem, ha nincs más mondandód, mert el kell még intéznem pár papírt. Kerestek az iskolából is, és nagyon sajnálják, hogy ott hagyod őket. Alex volt ma itt és téged keresett, nem hitte el hogy elmentél. Nagyon szomorú most, kérlek beszélj majd vele, a kedvemért. Rendes srác-mondta.
-Megígérem, na de akkor további jó munkát én alszom tovább. Szia anya!-köszöntem el és tettem le a kagylót.
Próbáltam visszaaludni, de csak forgolódtam jobbra balra, így hát inkább előszedtem a laptopom és megnéztem az e-mailjeim, meg nézelődtem egy kicsit a közösségi oldalakon. Írtam Alexnek is egy hosszú e-mailt amelyben leírok neki mindent. Elmondtam mennyire sajnálom, hogy ott hagytam csak úgy szó nélkül, de bármikor erre jár vagy esetleg én arra megfogom látogatni. Niallnek és kénytelen voltam írni, nem hagyhattam ki, illetve még az iskolának is megfogalmaztam egyet. Mire mindennel végeztem a nap már elkezdte az égbolt alját bevilágítani. Kedvet kaptam egy kora reggeli futáshoz.
Régebben ha apa kapott egy kis szabadnapot mindig velünk töltötte. Számtalanszor megmásztuk a hollywoodi ösvényeket. Ma valahogy más volt. Egyedül vágtam neki, és a napfelkeltét már onnan fentről kémleltem. Beláttam az egész várost, gyönyörű volt. Los Angeles lassan életre kelt. 

A napok teltek múltak, hol edzettem, hol azt hallgattam Seltől, hogy mit teszek magammal, hogy nézek már ki. Igazából mindent eleresztettem a fülem mellől. Anyával tartottam folyamatosan a kapcsolatot, Alexszel pedig folyamaton e-mailezésben voltunk. Néha még fel is hívott ha volt energiám sokat beszéltünk, de az is előfordult, hogy elaludtam a telefonom mellett. Apáról még azóta sem tudok szinte semmit, csak hogy egész álló nap dolgozik. 
November elsejét írtunk, mikor jött egy hívás, egy két hetes fashion week-re hívtak meg ami nem máshol, mint Londonban kerül megrendezésre.
-Pazar-mondta a telefonba.
Miután letettem azonnal tárcsáztam anyát, hogy hazautazok két hétre. Hangosan éljenzett és nagyon boldog volt tőle. Valamilyen szinten én is örültem neki, viszont furcsa előérzetem volt.
Mindezt félretéve izgatottam csomagoltam a bőröndjeimbe. Lola hívott, hogy holnap délután repülünk, hogy reggelre ott legyünk és már munkába is állhassunk. Húzós egy nap lesz, szóval muszáj lesz a repülőn aludnom, legalább egy keveset.
Küldtem meghívót anyának és persze apának is, remélem eljön és látni fogja, hogy semmi rossz nincs abban amit épp most csinálok. Alex Niall Liam Louis és Zayn is kapott egyet. Természetesen Selnek is szóltam, de rá se hederített. Most ő nem szól hozzám, borzalom. Majd csak lesz valami. Ettem egy kevés gyümölcsöt meg benyakaltam egy üveg vizet majd eltettem magam holnapra.
Másnap már korán keltem fel. Igaz csak délután négykor száll majd fel a gép, de Lola eljön értem délelőtt tizenegykor elmegyünk ebédelni utána pedig becsekkolunk.
Próbáltam Selel kommunikálni, de hát csak nem jött össze. Azért egy "hellot" odanyomott. Nem értem a kapcsolatunkat mostanában. De majd csak alakul valahogy.
Mikor hallottam a dudaszót kihúztam a két hatalmas bőröndöm majd segítettem betenni a csomagtartóba őket.
-Várod már, hogy újra ott legyünk?-kérdezte Lola miközben a biztonsági övvel ügyködtem.
-Valamilyen szinten igen. Várom, hogy megölelhessem akiket már rég láttam, de kicsit félek is, hogy milyen lesz így egy és fél hónap után újra látni Londont. 
-Biztos minden a legnagyobb rendben lesz-mosolygott.
Ezért is szerettem Lolát. Lola mindig pozitívan fogta fel még a legrosszabb dolgokat is. Szerinte minden okkal történik, nincs olyan, hogy rossz döntés és ez engem is arra sarkallt, hogy pozitívabban lássam magam körül a világot.
Egy kis étterembe mentünk. Én egy hatalmas zöldségtálat kértem hideg vízzel és egy narancslével, Lola pedig ugyan ezt csak gyümölcstállal. 
Rengeteget nevettünk és mire észbe kaptunk már indulnunk is kellett a reptérre. Szerencsére a papírjainkkal minden rendben volt. A csomagokat feladtuk, már csak fel kellett szállni.
Első osztályon utaztunk és ilyen kis elkülönített kis fülkénk volt, amit át lehetett alakítani ágynak, még tévé is volt meg lehetett akár a helyünkről is rendelni kaját. Miután elhelyezkedtünk és felszállt a gép próbáltam felvenni egy kényelmes pozíciót és pihenni kicsit. Ha nem is aludtam, de csukva tartottam a szemem és valami halk nyugtató zene szólt a fülemben. Kellett az energia a holnapi nyitó showra, mindent megpróbáltam de négy óra elteltével sem sikerült aludni egy picit sem. Kerestem valami filmet, egy vígjátékra találtam ami tetszett,de nem voltam tőle annyira elájulva. Rendeltem magamnak egy mangos smoothiet és egy pohár tejet. Az ablakot kémleletem, mindig is érdekesnek és gyönyörűnek tartottam a felhőket, ahogy suhantunk köztük. Valamikor olyan este tízkor voltunk New Yorkban ahol át kellett szállnunk, de fél órát vártunk csak szóval nem volt nagy gond. Viszont ezen a járaton már sikerült végre pihennem, és csak fél órával a landolás előtt keltem fel. 

A reptérről miután megkaptuk a csomagokat azonnal a helyszínre kellett mennünk, a bőröndöket pedig a hotelbe vitték ahol szállást kapunk. 
Sminkesek, fodrászok, stylistok hada várt minket. Egy erős, ütős kávé után már teljesen fittnek éreztem magam. 
Épp a hajamat fésülték mikor valaki befogta a szemem hátulról. Anya volt az, mint kiderül.
-Annyira hiányoztál már-pattantam fel, semmire sem figyelve. A hajam érdekelt akkor a legkevésbé.
-Nekem is kislányom-szorított erősebben kicsit.-Gyönyörű vagy, és képzeld apádat is sikerült elrángatnom. Kint várakozik már. Alexet is láttam még kint. Már nagyon izgulunk, biztosan szuper leszel, most viszont visszaadlak később találkozunk-puszilt meg, de csak a levegőbe.
-Rendben, mindenképp miután lement a show hívlak, hogy merre vagytok és elmehetnénk valamerre, mert csak holnap után leszek megint a kifutón, a holnapi napom szabad, csinálhatnánk valamit-intettem neki, mire a szeme még jobban felragyogott.

Utolsó simításként az öltöző részlegen megkaptam az adott szettet és már kész is voltam. Sorba állítottak minket ahogyan a kifutón kell majd mennünk. Lola kettővel volt mögöttem. Hátra pillantottam és a hüvelykujjait a magasba emelve széles mosollyal biztatott. Ez volt az én első úgymond nagy szereplésem. Egy hónapja minden nap gyakoroltam hogyan kell viselkedni járni, mozogni a kifutón, szóval mát a kisujjamban volt a dolog, már csak valóra kellett váltani. 
Három szettet mutattam be aznap. Mikor kiléptem a nagyközönség elé rengetegen odakapták a fejüket. Minden fényképező és kamera rám figyelt, csak rám. Annyira élveztem a központban lenni. Sosem sejtettem, hogy egyszer egy londoni fashion weeken fogok lépkedni. Mindig is nyomon követtem ezeket a showkat, de álmodni se mertem volna, hogy egyszer csak belecsöppenek egy ilyenbe én is. Láttam Alexet, hatalmas mosoly volt az arcán. Majdnem rámosolyogtam, de akkor helyre tettem a fejemben a dolgokat, miszerint egy modell nem mosolyog. Persze vannak akik már szinte bármit megengedhetnek maguknak, de én nem szerettem volna már az első alkalommal megszegni a dolgokat. Ezt későbbre tartogattam. A második ruhaköltemény egy rövid fekete magasított nyakú ruha volt a harmadik pedig egy vérvörös tollakkal díszített darab. Bevallom mind imádtam. 
Miután minden lement és még egyszer felvonultunk hatalmas tapsvihar lett nekem pedig a kezembe nyomott apa egy hatalmas virágcsokrot. Be kell valljam kicsit meg is illetődtem, hisz mindenre számítottam csak erre nem. 
Beccuccoltam őket, a fiúkat anyáékat és Alexszet a backstagebe ahol körbevezettem őket.
-Tara körülötted aztán felfordult a világ-lökött oldalba Niall.
-Egy kicsit igen, bevallom. Sosem gondoltam volna-mosolyogtam rá.
Annyira örültem, hogy újra láthatom őket.
-Anya apa Ő itt Lola a legjobb barátnőm és a munkatársam-nevettem majd körbe ment mindenkinél bemutatkozott és szerintem már egyszerre levette őket a lábukról a kisugárzásával.
Míg ők elbeszélgettek én összepakoltam a holmim és átöltöztem valamivel kényelmesebb ruhába. Egy fekete farmer és egy fekete pántos toppnál maradtam. Felvettem egy fekete bakancsot és egy bélelt bőrdzsekit. Hajamat egy magas copfba fogtam. 
-Kész vagyok mehetünk-bújtam ki az öltözőből.
-Hát öt perc alatt sikerült visszaváltoznod az igazi Taravá-ölelt meg Alex.
Miután mindenkit végigölelgettem elindultunk. Egy hatalmas fekete sötétített ablaku kisbusszal mentünk. A fiúk miatt szükséges volt, hisz ne felejtsük el, hogy pk a nagy one direction.
Egy szép étteremben foglaltam a szüleim helyet a város központjában. Szerencsére ide nem engednek be foglalás nélkül csak úgy embereket, szóval az egész vacsora remekül és nyugodtan telt. 
-Mesélj Alex mi újság a suliban?-fordultam Alex felé miközben kitöltöttem egy pohár pezsgőt magamnak.
-Minden más, miután elmentetek. Vanessza megint azt hiszi ő a minden, szinte nem telik el nap anélkül, hogy ne veszekednék vele egy sort. De már kezdem unni igazából. Jó lenne ha vissza jönnel, de komolyan-fúrta mélyen a tekintetét az enyémbe. 
-Azt én is támogatnám-szólalt meg Liam. 
-Én issssss-szólalt meg Niall két falat között.
-Tényleg nagyon hiányzol Tara-mondta komolyan Zayn.
Louis meg csak bólogatott.
-Hát még nem tudom, jelenleg jól érzem magam a saját kis világomban és élvezem amit csinálok. Ráadásul ha visszajönnék és megint együtt lógnánk ahogy régen lenne egy kis bökkenő. Vagyis nem is kicsi. És őt úgy hívják, hogy Harry-egy jó ideje nem mondta ki a nevét és most olyan furcsa volt kiejteni a számon.
-Megoldható-nevetett Niall.-Lecserélünk rá a bandában, biztos énekelni tudsz meg ilyenek-bohóckodott.
-Niall most komolyan-vágtam egy fintort.
-Jó jó csak viccelek, ne haragudj-dugta ki a nyelvét mire elnevettem magam.
Mit szóltok srácok ha a vacsi után elmennénk egyet bulizni, ha már egyszer itt vagyok ünnepeljünk!-dobtam fel az ötletet.
-Mi hazamennénk, ha nem gond, ez olyan fiataloknak való úgy érzem-nevetett apu.
-Rendben, holnap megyek hozzátok ebédelni meg beszélgetni-öleltem meg őket, aztán kisétáltak a taxihoz.
-Hát akkor kezdjük el a bulit-tapsikolt Louis.-Egy nagy whisky kólát kérnék mindenkinek-intett a pincér felé.
Szépen lassan mindenki kezdett lerészegedni, kezdtek visszajönni a régi sztoik, annyit nevettünk már, hogy fájt a hasam. Kitaláltuk , hogy menjünk el egy közeli helyre amit Liam jól ismert és szerinte mindenkinek tetszene. Támogattuk az ötletet és mikor bementünk a hely dugig volt. De persze Liam törzsvendég, amin kicsit meglepődtem, de hát így sikerült a vip részlegre ingyen bemennünk. A hely még az italokat is állta nekünk az este. Rengeteget táncoltunk együtt külön én főleg Alexel, Liamre meg csak úgy tapadtak a szebbnél szebb lányok. Igazán jól érzetem magam velük, kicsit el is gondolkoztam, hogy felhagyok mindennel és visszaköltözök, de ez csak két másodpercig volt eszembe, mert valami olyasmi történt amire senki se számított.
Harry jelent meg a terem sarkába. Megráztam a fejem, azt hittem csak képzelődök. Egy percig figyelt minket, kicsit kényelmetlen volt. Lassan két hónapja nem láttam és még beszélni se beszéltem vele, mindent ami vele kapcsolatos kiöltem az életemből, hogy könnyebb legyen felejteni, és magam mögött hagyni a múltat. Most pedig ott állt tőlem hat méterre életnagyságban. Szerintem a szívem kihagyott egy ütemet. Szerettem volna odamenni hozzá és beszélni vele, megkérdezni mi újság mit csinál, gondol e még rám. mert én bevallom hogy rengeteget álmodok vele, ami néha az őrületbe kerget. De aztán láttam, hogy megjelenik mellette egy szőke hajú lány aki átnyújt neki egy italt majd arcon puszilja és magával húzza. Amikor a lány észrevette, hogy errefelé bámul idekapta a fejét és vele is szemközt néztem. Valami súgott Harry fülébe mire Ő bólintott. Gondolom rólam kérdezett. 
-Ne is foglalkozz vele-fogta meg a fejem Alex, hogy ránézzek. Olyan közel volt egymáshoz a fejünk, hogy azt hittem meg fog csókolni, de nem tette. Nem is lett volna jó döntés. Nem akartam senkitől se függni ismét. Mire vissza néztem a sarokra ahol fél perce még Ő állt már csak a villogó fények árnyékát láttam. Elment. 
Kicsit megnyugodtam, de viszont onnantól fogva nem tudtam kiverni a fejemből bármennyire is akartam.
-Egy pillanat elmegyek a mosdóba-szóltam oda a srácoknak.
Ki szerettem volna kicsit a levegőre, meg megigazítani a sminkem. Benyomtam magam előtt a női mosdó ajtaját és belenéztem a tükörbe.
-Tara Ő a múlt, felejtsd már el-mondtam szemközt a tükörképemnek.
Még percekig néztem szemközt magammal, mikor belépett valaki. 
-Szia te vagy Tara, ugye?-nézett rám a telefonját szorongatva.
-Igen, képet szeretnél?-néztem rá.
-Ha lehetséges?
-Persze gyere-intettem neki.
Csináltunk vagy hat képet aztán megköszönte én pedig elhagytam a helyiséget.
Mikor kiléptem Harry ott állt a szemközti falnál alig 3 méterre tőlem. Komoly fejjel méregetett, aztán megindult felém. Elkapta két kézzel a fejem majd mohón a számnak esett. Ott csókolt ahol csak tudott. Én erősen ellenkeztem, elhúztam a fejem és próbáltam kikecmeregni a kezei közül, de amennyire erősebben próbálkoztam annyival erősebben szorított magához. Mintha az élete függne tőle. Megállt egy kicsit majd mélyen a szemembe nézett.
-Szeretlek Tara-mondta ki határozottan azon az ellenállhatatlan hangján. 
Szerintem percekig csak álltunk Ő erősen magához húzva és egymást néztük. Az italmennyiségnek is köszönhető, hogy fogtam és visszacsókoltam. Most én támadtam le, szerintem kicsit meg is lepődött, mert először nem tudta hova tenni a dolgot. 
Felkapott majd egy sötét viszonylag zárt helyiségbe vitt, valamiféle raktár lehetett. Mire észbe kaptam már a felsőm a földön volt és a nadrágommal babrált. Nem voltam teljesen tudatomban szóval hagytam neki, igazából én is akartam. Kimondhatatlanul és megfogalmazhatatlanul vágytam rá és a csókjaira mindenhol a testemen. Eközben én is leszedtem róla a felsőt, nem váltunk el egymástól még egy másodpercre sem. 
-Ti meg mi a francot csináltok itt...-jött a hang az ajtó felől, legalábbis a felől ahonnan bejöttünk. Odakaptam a fejem és két alakot véltem felfedezni....

Háááááát srácok ennyi volt mára. Remélem tetszett nektek, és elégedettek vagytok. Egy éves kihagyás után újra írok...és remélem ismételten visszanyerem az olvasóimat!
Elérhetőségek ahol eltudtok engem érni a nap 24 órájában.
Twitter : @Patti_Kossuth 
Instagram: @patriciakossuth 
Ask. fm : Patricia Kossuth 
Tumblr: Patricia Kossuth 
Lifestyle blog : Fashion Fun Lifestyle
Youtube
ne feledjétek 100.000 látogató után és 5 komi után hozom a következőt :)!!!!!!! puszi .xx
Patricia