2012. augusztus 15., szerda

1. Hajnalodik..




Roman Lob- Standin Still
ezt hallgattam miközben írtam :)!

Igen. Az álmok világa, itt mindent megtehetsz amit való világban nem igazán gondolnál. Itt minden megtörténik amire vágysz, itt mindent elérhetsz. Lehetsz híres, gazadag, lehet neked a legjobb pasid, csajod, legjobb kocsid. Elutazhatsz amerre csak akarsz. Találkozhatsz olyanokkal, akikkel sosem tudnál már. Akik már nincsenek köztünk..a szeretteiddel, a szerelmeddel.


~Már hajnalodik-Néztem ki az ablakon. A nap első sugarai lassan bevilágítják egész L.A.-t. Mostanában nem alszom jol, 4-5 óra alvás, szemeimen meg is látszik, nagy fekete karikák... Amióta nincs ő, ő akit annyira szerettem, hogy az felfoghatalan..Greg. Hiánya pótolhatatlan. 1 hónapja.. egy hónapja kóválygok az élők között mint egy zombi. Értelmetlen lét.
Sokan ellenem fordultam azóta, hogy elvesztettem Greget. "16 éves vagy, nem kötelezheted még el magad, még előtted az élet, nem áll meg..", "tedd túl magad", "mindened megvan, fiatal vagy".mindenkitől ezeket hallom.... pff hazugság.. Mindenem megvan? Badarság.., persze sok ennyi idős lenne a helyembe. Bármit akarok megkapom. Ha szeretnék valamit, már ugranak is. De ez semmi. Család? Barátok? Szerelem? Ez mind hol van?  Amióta az eszemet tudom apa és anya úton vannak. És arra a pár napra mikor hazajönnek, akkor is a munkáikkal foglalkoznak. Dadák neveltek. Csak Greg volt nekem.. és ő is itt hagyott..
Tellik az idő..mire észbekapok már 9 óra. Bejött Elli (az egyik dadám) a szobámba.
-Jó reggelt Tara kisasszony. Hogy aludt?
-Őhm, jó reggelt. Remekül.-és csalok egy ál mosolyt az arcomra.
-Ezt öröm hallani!-majd ő is rám mosolyog.-Várja a reggeli az ebédlőben, siessen nehogy elhűljön a kávéja.
-Ó igazán köszönöm. Sietek is.
-Rendben jóétvágyat!

Gyors magamra kaptam valamit ami először a kezem közé került. Lementem az ebédlőbe megreggeliztem, majd visszamentem a szobámba. Fél 10?! Régebben ilyenkor szoktam felkelni. Amikor még volt miért/ kiért felkelnem. Egy közös képen akad meg a tekintetem, szemem könnybe lábad.. forró könnycseppek égetik arcomat. Hirtelen elragad a düh, a képet felkapom és a sarokba vágom. Miért hagytál itt? te is..! Kitépem a szekény ajtót, valami normális ruhát keresek amit felvehetek. Gyors felkapok egy szakadt farmert, egy Nirvana-s polot, és egy fekete converset. Könnyeim akaratlanul önmlenek tovább, arcomat végig áztatva, de nem tölöm le, nem is foglalkozok vele, csak csapkodok tovább. Kiszabom a szobám ajtaját, és kirohanok rajta. Magam után becsapom a bejárati ajtót. Csak futok amerre visz az út, minnél messzebb otthonról. El akarok tűnni, örökre..! Egyre gyorsabban szedem a lábam, míg nem már futok, rohanok.. Egyszer kétszer megbotlok, aztán kezd elmúlni a harag, kezdek lenyugodni. Egy parkba fordulok be, meglátok egy padot az egyik fa alatt. Gyors leülök, kifújom magam. Látom amint a kis gyerekek futkároznak a szökőkút körül. Régen mi is játszottunk itt Greggel, lelocsáltuk egymást, majd a napon megszárítkuztunk, fagyiztunk. Úgy éreztem végre, én is boldog lehetek, valakivel akivel örökre együtt leszünk. De nem, ez mind csak álom volt. Kezdek lenyugodni, könnyeim arcomra száradtak. A nap süt, szinte már égeti arcomat.

Amikor valaki megkocogtatja a vállamat, majd mosolyogva édes hangján megszólal:...
-Öhm..szabad...?


ha érdekel a folytatás kommentelj! :DD

xx smile


a régi kép amit eldobott: