2012. szeptember 3., hétfő

8. A félelem fagyos ölelése


.., mikor hirtelen minden sötét lett. Én nagyon megijedtem. Ijedtemben ugrottam egyet, de tudtam, hogy az előbb még Harry itt állt mellette. Odanyúltam, de sehol sem volt.

-Harry, Harry itt vagy?-suttogtam, alig hallhatóan.
Valaki a semmiből, hirtelen hátulról befogta a számat és magával húzott.Próbáltam kiszabadulni a szorításból, de egyre erősebben szorított magához.
-Csss! Niall vagyok, Tara nyugi, ne ficánkolj.-suttogta a fülembe. Akkora kő esett le a szívemről. Mag sem tudtam szólalni, csak öleltem, mintha már ezer éve nem láttam volna. Könnyeim csak úgy patakzottak le az arcomról.
-Csss! Ne sírj, minden rendben van. Nyugalom!-simította végig a hajamat.
-Nincs semmi sem rendben! Mégis mi ez az egész?-mondtam, vagyis inkább csak szipogtam.
-Figyelj, mivel ismert emberek vagyunk, néha kapunk egy-kettő fenyegető levelet. Valószínűleg van valaki a házban, de nem tudhatjuk biztosan. Azért nem mondtuk ezt neked, mert nem szerettünk volna megijeszteni. De belátom ez rossz döntés volt.-mondta.
-Rendben. Értem, azért kösz hogy időben tájékoztatsz erről az egészről. Na de most már lényegtelen, merre vannak a többiek? Mindenki olyan hamar eltűnt. Hol van Harry?-zokogtam.
-Nyugalom Tara.-simította végig a hátam.-Biztosan ő is elbújt valahol a házban. Mint mi.
Mi éppen a nappali és a konyha között az egyik eldugottabb sarokban kuporogtunk. A lábamat felhúztam a kezemmel átkaroltam, és mély levegőt vettem. próbáltam lenyugtatni magam.
-Na jó, nem várhatunk itt tétlenül. Induljunk, keressük meg a többieket.-mondtam határozottan, amennyire csak lehet ebben a helyzetben.
-Várj Tara, legalább még 15 percet várjunk, ha addig sem lesz mozgás akkor megkeressük őket. De addig maradj veszteg, és nyugodj meg.-húzott vissza Niall.
-Rendben de csak 15 perc.-vágtam rá.
Az a tizenöt perc borzalmasan telt, mind a ketten csak ott ültünk egymás mellett, egy szót sem szóltunk egymáshoz. Csak néztem magam elé, a könnyeim lassan kezdtek elapadni, de a félelem teljesen átjárta a testem. Az órámra néztem, még 3 perc. Most sajnáltam, hogy a telefonomat a táskámba hagytam, most felhívhatnám Harryt. Az a három perc is eltelt.
-Na gyere Niall, mennyünk, nézzünk közül.-pattantam fel.
-Rendben, de csak csendesen.-húzott maga után.
A konyhát és a nappalit néztük meg először, nem találtunk senkit. Megnéztük a hátsókertet is, eredménytelenül. A földszinti mosókonyhához értünk mikor hirtelen visszajött az áram. Niallel egymásra néztünk, majd egy gyors mozdulattal behúzott a fal mögé. Lépteket hallottunk magunk mögül, egyre csak közeledted... Mikor már a vérnyomásom az egekben volt, levegőt sem mertem venni, befordult a sarkon Zayn, Louis és Elenor. A szívem majd kiugrott örömében a helyéről, tehát ő nekik sem esett bajuk.
-Végre, hogy megvagytok. Többiekről tudtok valamit?-kérdezte Niall.
-Nem, épp titeket kerestünk, mikor visszajött az áram, fent voltunk az emeleten.-válaszolt Zayn. 
-Tara jól vagy?-nézett rám Louis. Tiszta sápadt vagy.-mondta.
-Nem igazán. -feleltem, elég gyenge hangon, aztán elhomályosult minden.

~Mint amikor álmodsz, csak lebegsz. Nem számít sem tér, sem idő. Jársz kelsz kedvedre, nem akadályoz meg benne senki sem, szabad vagy akár a madár. ~


-Tara, Tara, kicsim. Kelj fel, kérlek.-hallatszott egy ismerős hang.

Hallottam mindent amit körülöttem beszéltek, hogy a doktor közli velük, hogy az állapotom stabil, agyrázkódást kaptam, de felépülök. Csak pihenésre van szükségem, éreztem, hogy valaki megfogja a kezem, és egy puszit nyom az arcomra. Hallottam amikor Niall odahajolt és beleszúgta a fülembe, hogy "minden rendbe jön Tara. Légy erős" Hallottam anya sírós hangját, és apa kétségbeesett kérdését az orvoshoz, amint Zayn telefonál valakivel, és közli, hogy minden rendben velem. De nem hallottam sehol Harry hangját. Még nem voltam elég erős ahhoz, hogy kinyissam a szemem, még nem álltam készen. Majd megint mély álomba merültem.
Egy ismerős helyen jártam, egyedül egy nagy mezőn amit a köd lepett el. Kiabálni akartam, segítséget hívni, de bármilyen erősen próbálkoztam, csak egy kis suttogás jött ki a torkomon. Majd hirtelen zuhanni kezdtem, egész testem beleremegett mikor földet értem. Felébredtem. Négy szempár nézett rám, és egyszerre jöttek oda hozzám.
-Végre kincsem, hogy felébredtél, nagyon megijesztettél bennünket.-látszott anya szemén hogy sírt.
Apa odajött és nyomott egy puszit a homlokomra, próbálta erősnek mutatnia magát.
-Végre hogy fekeltél, a frászt hoztad ránk Tara. Többet ilyet ne csinálj.-jött oda Zayn is.
Niall csak odasétált megfogta  a kezem, és megölelt. Én pedig csak egy valamit tudtam mondani.
-Hol van Harry, ugye nem esett baja, de ha nem esett baja, akkor most hol van?-kezdtek gyűlni  a könnyek a szememben. Éreztem hogy végig folyik az arcomon, de hagytam.
-Hol van? Niall ugye te tudod, akkor mondd el!-könyörögtem.
Annyira féltem, hogy valami baja esett. Niall közelebb lépett, odahúzott egy széket leült mellém, megfogta a kezem, mélyen a szemembe nézett majd megszólalt.
-Figyelj Tara, Harrynek semmi baja sincs, az ég világon semmi. -kezdte
-Jó, de akkor hol van?-szóltam közbe.
-Megengeded hogy végig mondjam?-kérdezte. Bólintottam.-Szóval Harry azért nincs itt, mert amikor behoztunk a mentővel akkor saját magát hibáztatta az egészért. Egy napja nem veszi fel a telefont, nem tudunk róla semmi. Egy koncertet le is mondtunk. De reméljük, hogy hamar előkerül.
Niall szavai megleptek, Harry nem tehet az ég világon semmiről, maximum arról, hogy nem mondta el ezt a fenyegetős dolgot. De jól vagyok már. Fel kell hívnom. Épp a telefonomért nyúltam, mikor bejött a nővér és közölte hogy pihenésre van szükségem. Mindenkit kiküldött a szobából. Megmondtam Niallnek, hogy írjon neki sms-t hogy rendebn vagyok, és jöjjön be hozzám. Mert az én telefonom, még mindig a házban van. A nővér valamit vénásan adhatott be, mert hirtelen megint álmos lettem, álomba merültem, de most teljes nyugalomba.

*Harry szemszöge.

Minden olyan gyorsan történt. Elment az áram, pont most. Tudhattam volna, hogy bármikor érhet minket egy betörés, hisz annyi fenyegetőző levelet kaptunk már. Éppen egy Coldplay szám ment, arra már nem emlékszem melyik volt, mert bevallom volt már bennem jól. Mikor hirtelen sötét lett, nem sok idő múlva magam mellé kaptam, ahol nemrég még Tara állt, de nem találtam sehol. Körbementem a kertben, de senkit sem találtam. Jobbnak láttam, ha inkább megbújok a hátsó kerti fabódéban, nehogy a többiekre veszélyt hozzak. Onnan tárcsáztam a rendőrséget, elmondtam, hogy mi történt, hogy hol vagyunk. 15 perc múlva már ott is voltak, lezárták a helyszínt, épp akkor kapcsolták vissza az áramot, és két 16-17 éves srácot láttak a bejárati ajtó melletti ablakon távozni, kezükben a baseball ütővel. A kapitányságra vitték őket, én meg beindultam a házba, hogy szóljak a többieknek hogy a veszély elhárítva. A nappaliba értem amikor megláttam Tarat a földön, Niall fogta a fejét, Louis pedig a derekánál tartotta. Odarohantam.
-Jézusom, mi történt?-ordibáltam.
-Harry, nyugodj meg! Tara annyira megijedt, hogy elájult.-nyugtatott Liam, akik épp akkor jöttek le az emeletről.
-Nem tudok megnyugodni. Ez mind az én hibám.-ordítottam tovább.
Először a mentőket tárcsáztam, utána pedig a szüleit értesítettem, hogy melyik kórházba jöjjenek. A mentő hál Istennek hamar kiért, Niallel beültünk, tiszta ideg voltam. A többiek mögöttünk jöttek autóval. 
Ez minden az én hibám, tudhattam volna, hogy bármikot bekövetkezhet az. Nem lett volna szabad elengednem magam mellől. Sosem bocsátom meg magamnak, ha valamilyen nagyobb baja lesz. Remegtem, féltem, hogy azt a lányt akit ennyire megszerettem, aki nélkül, már nem vagyok teljesen önmagam, veszélybe sodortam. Miután bevitték megvizsgálni, és stabilizálták az állapotát, odamentem a szüleihez, és mindent elmondtam. Hogy ez az én hibám, teljesen megértem ha többet nem szeretnék ha a lányukkal legyek. Nem bírtam ott állni, és várni az eredményt. El kellett jönnöm onnan. Kerestem egy csendes folyosót lekuporodtam a sarokba. Fejemet a kezembe temettem és csak sírtam. Bevallom zokogtam. Sosem bocsátom meg magamnak.

*Tara szemszöge.

Éles fejfására ébredtem..

HA KÍVÁNCSI VAGY A FOLYTATÁSRA, AKKOR KOMIZZZ!!! 8 komi után osztom a következőt.

Ne haragudjatok, ha most nem tudok majd olyan gyakran jönni, de elkezdődött a suli, és most az fontosabb, de megpróbálok mindig hamar hozni.
xx